2017. jún 13.

Vonatkoztatási rendszer - kihez mérten vagyok én jó?

írta: Rékuuu
Vonatkoztatási rendszer - kihez mérten vagyok én jó?

Mostanában - és szinte mindig olyan közegben mozgok, ahol "ép testi adottságokkal élőkkel" dolgozok/bulizok/tanulok együtt. Magyarán ők kerekítik felfelé a lábak számának arányát, ha egy asztalnál ülünk, nem én. És ez jól is van így, én nagyon jól érzem magam velük.

Viszont valahol elképesztően nagy belső konfrontáció alakul ki bennem a különböző életstílusaink miatt, amit időről időre helyre kell raknom magamban. 

img_1703.JPG

Vegyünk egy tipikus napot: egy forgatási/interjú/előadás nap, amikor felkerekedek itthonról, és felpattanok a bkv-ra. (bkk, whatever)
LÉPCSŐ mindenhol. Sebaj, veszek egy nagy levegőt és arra gondolok, hogy legalább edzésben maradok. Beérek a célállomásba. Csak a bejáratig szintén mindig lépcső mindenhol. Csikorgatom a fogam, hogy kora reggel 50 lépcsőszint akadályt meg kell másznom föl és alá, de nembaj, lenyelem a dühömet és a várva várt élmény szeretetére gondolok. 


40 rohadás fok napközben és én Dante legmélyebb bugyraiban fuldoklok. Nem vicc. Merthogy a mini lábam, a "maradék" (Nünüke) tizenórákig egy tökéletesen zárt, vákuumban gazdag tokban tengeti végig a napjait, levegő nélkül. Ez olyan érzés, mintha körülcelofánoznád a lábad és estére bedagadna a bőr szellőzése nélkül. Képzeld el ezt minden nap. Tizenpercekre néha el tudok vonulni a mosdóba, hogy megmasszírozzam picit a vérző bőrfelszínt és életet leheljek szegénykémbe. (Ilyenkor mindig idegesen kopognak utánam a sorban, hogy miért nem haladok már...Magyarázkodnom kéne? )


Újabb felvétel, újabb plusz száz lépcsőfok. Az egy dolog, hogy ezzel a high-tech térddel képes vagyok felfele-lefele lépcsőzni, az más kérdés, hogy milyen áron. Nagyon drága áron. Lefele még csak-csak visz a gravitáció, felfele viszont azzal az egyszem, apró combcsonkkal kell felnyomnom a teljes testsúlyomat a következő lépcsőfokra. Felér száz kitöréses gyakorlattal. Ha korlát sincs rendelkezésemre bocsájtva, akkor egy marathon futással.

Olyan helyeken és szituációkban mozgok jelenleg, amik a tűrőképességemet és az időnként csekély magabiztosságomat minden percben próbára teszik. Ez is egy spártai kiképzés, csak itt a lelki oldal a súlyozottabb. Hogy miért választottam ezt? Még erre én is keresem a választ. Talán azért, mert mindig abba az irányba indulok el, ahol a félelmeim lapulnak. Persze, minden nap felriadok álmomban és hideg vizet öntök a gyöngyöző homlokomra, hogy lecsillapítsam a rémálmokat, amikben általában leesek a lépcsőkön és nevetség tárgyává válok. Arra ébredek, hogy görcsbe szorul az egész testem és percekig nem tudom abbahagyni a remegést. 

Ehhez képest mit látok a környezetemben? Azt, amit 21 évig én is tapasztaltam: a gondtalan mozgás örömét, a légies tánclépéseket, a fizikai létezés egyszerűségét. És ez nekem nagyon tud fájni, amikor ők azon problémáznak, hogy kikezdte a magassarkú cipő a bokájukat. Megvan a kontraszt: én ehhez képest szótlanul az utolsó lépteimet centizem ki, hogy haza tudjak jutni. Sokszor én is vágynék inkább egy fájós bokára, mintsem egy karbon ötvözetre, amit minden cipőcsere alkalmával csavarozni kell a megfelelő sarok magassághoz.

Igen, bevallom őszintén: időnként elveszek és beleragadok mások életébe mert olyan ordítóan nagy a kontraszt. De én is érzem, hogy nem jó így. Nem jó az, hogy az ő rendszerükben gondolkodok, és az enyém eközben meg abszolút más. Minden vonatkoztatás kérdése. Hogy mit választok kiindulási pontnak, az csak rajtam múlik. Egy Insta celebet, aki csak elcsépelt hashtagekben tud üzenet közölni? Nem, azt hiszem ez elég gyenge origó.

Megvan nekem a saját életem, amiben origót választhatok. Legyen például a baleset, hiszen a jelenlegi életem fordulópontja ott bontakozott ki. És nem mellesleg ahonnan óriási magasságokba emelkedtem lassan 3 év alatt. Mindannyiszor, amikor rosszul érzem magam, hogy lépcsőznöm kell vagy mások szánakozva nézik ezt a kis erőlködő robotlány féleséget, eszembe fog jutni a kedvenc mondatom, ami a Suhanj Fitness falára van kiírva:

"Mindenki a saját korlátait dönti le."

Robotlány

(Motiváció level +1000: Eddie, a sas - film) 

Szólj hozzá