2017. júl 09.

Megbocsájtok

írta: Rékuuu
Megbocsájtok

Annyi negatív attrocitás ért az utóbbi időben, hogy minden energiatartalékomat össze kellett szednem a helytállás jegyében. Volt, hogy napokig dühöngtem és gondolatban ujjal mutogattam a külvilágra, amiért ezt a sok bántást és feszültséget a nyakamba eresztette, figyelmen kívül hagyva azt az egyszerű tényt, hogy így is van elég megoldani való problémám. 

Tegnap meguntam a letargiámat. Sokkal fárasztóbb szarul lenni, mint jól. Több energiát vesz el tőlem és hátráltatja a robotlányságomat. Piszkosul.

Szóval most elengedek mindent.

Megbocsájtok

a környezetnek, akik szinte mindig űrlénynek és csodabogárnak néznek, amerre csak járok.

a körúti zöldséges fiúnak, aki becsapott egy kiló eper árával.

annak a férfinak, aki pár napja beleüvöltött a képembe a lábam láttán, hogy "TEJÓISTEN!". Nagyon fájt először, de mostmár oké.

a kollégáknak, akik sajnálnak és azt hiszik, rossz az életem. Lehet, hogy nem magyaráztam el eléggé, ez mennyire nem így van, de egy ponton már meguntam magyarázkodni.

a néninek a villamoson, aki az unokája fejét erőszakkal elfordította, miután a gyerek nagy szemekkel megkérdezte tőlem, hogy miért ilyen a lábam.

azoknak a sofőröknek, akik türelmetlenségük miatt szinte eltapossák a zebrán átkelőket, hogy két percet nyerhessenek. 

a magyaroknak, hogy szűnni nem akaró feszültségben és negativitásban élik az életüket. Még nem tudják, hogy máshogy is lehet?

Legvégül, és elsősorban Magamnak. Ennek a kis életszerető, telis-lete hibákkal élő lánynak, aki hiperérzékeny a külvilág előítéletességeire. Aki sokszor felejti el, hogy az élet természetes része a hibázás. Ezt követően pedig a megbocsájtás. 

Ré-ka.

Szólj hozzá

szeretet nyugi lábatlanságok robotélet