2016. júl 11.

Egy lábbal itt, másikkal ott.

írta: Rékuuu
Egy lábbal itt, másikkal ott.

Valószínűleg Szerb Antalnak és az Utas és holdvilág könyvének köszönhetem a mostani, heteken át tartó nosztalgiámat. Megfürödtem az emlékekben és újra elővettem az ezer éves naplómat, aminek a borítóját már csak a szentlélek tartja egybe. 


Ide jön egy bejegyzés, pár hónappal a sorsfordító baleset előtt: (20 éves fejjel írtam!!!)
"Elgondolkoztam egy érdekes helyzeten: ha már nem leszek, mit hagyok itt a világnak? Boldog és tartalmas életet éltem, aki lerakott valamit az asztalra? Kell, hogy legyen az életemnek egy komoly jelentése, amire büszke lehetek. A húgom ezt jól tudta, Ő látta bennem azt, amit csak kevesen. Tudom, hogy nekem valami nagy feladatom van és törekednem kell rá. De egyelőre minden ködös..."

Visszaolvastam ...

Tovább Szólj hozzá

2016. már 08.

Utolsó bejegyzés?

írta: Rékuuu
Utolsó bejegyzés?

Már egy jó ideje a változásoknak élek, ezek alakítják és tágítják a látóköröm, formálják az életem és előrevisznek a céljaim elérésében. 

Eleinte ódzkodtam a változástól - változtatástól, mert a járt utat elvileg nem szabadna elhagyni a járatlanért. Minden egyes idegen érzés és helyzet újdonsággal, de egyúttal félelemmel is jár. Mert mi lesz, ha nem sikerül? Ha elbukok és cserébe még a szememre is hányják, hogy túlságosan merész voltam. Vagy mi lesz akkor, ha sikerül, és nem tudom kezelni az új helyzetet, mert meghaladja a képességeimet? 

Egy időben teret adtam ezeknek a félelmeknek. Sokszor olyan aprónak éreztem magam (még a baleset előtt), hogy legszívesebben az ágy alá bújtam volna. Féltem, sőt, rettegtem a ...

Tovább Szólj hozzá

műláb cyborgélet aktívélet utolso bejegyzes

2016. feb 10.

Sérültekről épeknek

írta: Rékuuu
Sérültekről épeknek

Ha igazán hű akarok lenni önmagamhoz, akkor úgy viselem a lábam, ahogy csak tetszik nekem. Magyarul ha kedvem tartja, mini shortot húzok és igenis jól fog esni. Mért is rejtegessem magam? Talán nem lehetnék büszke arra, hogy mennyi mindent elértem és hogy milyen szépen járok a műlábbal? Viszont Ezáltal vállalnom kell azt a tényezőt, hogy örökre kilógok a sorból és mindig kívülálló leszek. Másfél év alatt annyi reakcióval találkoztam, hogy lassan összeállt a fejemben egy rendszer, ami újra és újra igazolja magát.

Mielőtt bárki felcsattanna, a megtapasztalt reakcióktól függően igenis tudok csoportokat és azon belül általános viselkedéseket kategorizálni, még a nagyon vegyes felhozatal ellenére is, íme:

  1. "A MOTIVÁLT": Nálam az ...
Tovább Szólj hozzá

2016. jan 31.

Születésem emlékére

írta: Rékuuu
Születésem emlékére

"Egyszer majd nagy ember leszek, akire mások felnéznek, akiből erőt merítenek!" - részlet a 2010-es naplóbejegyzéseimből.

Amiért ma leültem a gép elé az az, hogy köszönetet akarok mondani Nektek. Köszönöm mindazoknak, akik támogatnak minden nap! Látszatra erős jellemnek tűnhetek, és valóban annak is tartom magam. De időnként én is megfáradok, sőt sokszor mélypontra kényszerülök, akaratom ellenére is. Másfél éve szembenéztem a halállal, én nem akartam, mégis találkoztunk félúton. Lehet, hogy Ő el akart ragadni, én eltoltam magamtól. Minimális vérrel a testemben még mindig kitartottam az élet mellett, mert tudtam, hogy itt nem lehet vége. Nekem nem ez lesz a sorsom.

Minden nap érzem azt, hogy milyen áldás újra az élők ...

Tovább Szólj hozzá

boldogság fotózás szeretet lábatlanságok

2016. jan 25.

Csak őszintén.

írta: Rékuuu
Csak őszintén.

A blog legelső bejegyzése előtt megfogadtam, hogy nem fogok "szívecske+szivárvány+minden olyan boldog" képet festeni az életemről. A bejegyzéseim szigorúan a pillanat hevének élnek, így benne van minden örömteli élmény, eufória, borzalom és iszonyú fájdalom. Mert ez az élet a kontrasztok élete, én pedig egy életművész és hangulat-hullámlovas lettem ezalatt a másfél év alatt. 

Most eljött a tűnődések és ok-okozat keresések időszaka. Itt ülök a kórházi ágyamon (hát hol máshol is lehetnék...), és most valóban fáj. Nem az fáj igazán, ami nincs, a régi lábam hiánya. (Ővele már régen elbúcsúztunk, és szeretettel váltunk el.) A robotemberré válás első fázisa egyelőre nyomasztóan lassú, hiába próbálom felgyorsítani ...

Tovább Szólj hozzá

2016. jan 20.

ENERGIA

írta: Rékuuu
ENERGIA

Van bennem egy nagyon nagy feszültség. Mélyen, az ereimben csörgedezik, és kitölti a gondolataimat, ezáltal a tetteimet is. Motivál és elnyom, eltölt büszkeséggel és félelmet gerjeszt bennem. Tettekre sarkall, álmatlan éjszakákat okoz, amiket egy percig sem bánok.

Ezt hívom én energiának. Kifejtem.

received_849201325127369.jpeg

Talán betudható az újévnek, a sok fogadalomnak vagy a Year Compass -nek, amivel ráleltem sok előző évben elkövetett hibákra. Okulva a 2015-ből, tiszta lappal próbáltam indítani az évet. És rájöttem a nagy titokra, ami úgy szól: ne újévkor változtass a változtatni valón, hanem tedd ezt az év bármely napján, percében. Egy lenge tavaszi nap is tökéletes idő arra, hogy másként kelj fel reggel a puha ágyból. Minek várnál még egy ...

Tovább Szólj hozzá

2015. dec 20.

Csak semmi várakozás.

írta: Rékuuu
Csak semmi várakozás.

3 éve nem érzem a karácsony szellemét. Kiskoromban elmentünk templomba, megnéztük a betlehemezőket, kiugró szívvel vártuk a karácsonyfát és az ajándékokat, énekeltünk és mulatoztunk. Ehhez képest most mindezek helyett a családdal elmegyünk a temetőbe, ahol a 3 éve tragikusan elhunyt kishúgomat szeretgetjük meg. Ez most a karácsony Nekünk.

Elhatároztam, hogy elejét veszem a "gyászkarácsonyomnak", és ünnepi hangulatot szerzek onnan, ahol advent alkalmával mindenki megfordul, és egyszer csak, mint egy szikra, úgy kapja el a karácsony érzését.

Tehát a héten bejártam Pest égősorokkal díszített utcáit, sétáltunk a Vörösmartyn, ajándékokat vásárolgattunk. Szorongattam a forralt boros poharat és a mankót, és sehogy sem értettem ...

Tovább Szólj hozzá

várakozás szeretet műláb

2015. dec 15.

Örök körforgás

írta: Rékuuu
Örök körforgás

A minap teli volt ellentmondásokkal. Felkelésnél már éreztem, hogy nem tudok meditálni, helyette idegesen keresgettem, hogy milyen nadrágot vegyek ma föl...Micsoda probléma! Ez igen! 
Elindultam hát az egyetemre. Fájt, hogy útközben szinte mindenki, mint a birka úgy bámul rám, pedig hosszú nadrágban voltam és csak egy mankó volt nálam.'Szegény lány, biztos fáj a lábaaa!' Hát még ha kicsomagoltam volna a lábam, akkor estek volna hanyatt! Haha. El akartam bújni a kíváncsi szemek elől, de ez pont azt eredményezte, hogy még jobban vizsgáltak. Egyértelműen rossz közérzetem volt,és ezért a rossz érzéseket és ingereket vonzottam be, és vettem magamra. És akkor következett az az áldott 27 lépcsőfok, ami a kar bejáratához vezet...Ilyenkor ...

Tovább Szólj hozzá

boldogság szeretet carpe diem műláb

2015. dec 03.

Álom és valóság egyszerre!

írta: Rékuuu
Álom és valóság egyszerre!

Amióta másfél lábbal alszom el, és kelek fel, sokkal érzelem dúsabb a világ. Minden behatás jóval erősebben érint, mint korábban, pozitív és negatív velejáróival együtt. Csodálatos, hogy már nem zsörtölődöm azon, ha dugóba keveredek, ha nincs kész határidőre a beadandó, mert már nem ezek jelentik számomra az igazi kihívásokat (ajjaj, remélem a tanáraim nem olvassák a blogot =D). Mosolygok felettük, és a méreg evés helyett egy jó zöld tea kíséretében normális tempóban, stressz nélkül látom el a mindennapi feladataimat. Hihetetlen, de SIKERÜLT türelmet erőltetni magamra. Huh, egy év kemény munkája volt!

Egyik este lefekvés előtt rátaláltam a gépemen egy rejtett kis zugra, telis-tele régi gimis fotókkal. Csodálatos évek ...

Tovább Szólj hozzá

futás aktívélet álomésvalóság

2015. nov 18.

Élni vagy nem élni

írta: Rékuuu
Élni vagy nem élni

Melyik a könnyebb? Élni a súlyos terhekkel, keményen küzdeni vagy az úgymond könnyebb utat választani, amikor vége szakad mindennek?

A "nem élni":

Mintha tudatosan vagy tudattalanul arra lennénk beprogramozva, hogy szenvedjük végig az életet, éljük valahogy túl, aztán végre megnyugodhatunk. Ez marha nagy hülyeség és pazarlás. Nem érzed a kontrasztot, hogy amíg Te azért siránkozol, mert anyagilag nem állsz olyan jól, addig az utolsó stádiumban fekvő kisbeteg gyerkőc az utolsó napjait szeretetben és lelki szenvedés nélkül tölti? Persze, ez így nagyon provokatív hangvétel, és az is igaz, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, csakhogy ezt a problémát saját maga kreálja. 

Az ismerőseim többségének berögződött ...

Tovább Szólj hozzá

2015. nov 07.

Fotózkodás

írta: Rékuuu
Fotózkodás

Kissé távol voltam az utóbbi időben a blogírástól, a mindennapjaimat ismét kórházi körülmények között töltöm, hogy egy viszonylag fájdalommentes tokot tudjunk kialakítani. Itt bővebb infót találtok róla:  http://robotlany.blog.hu/2015/10/17/betokosodas

Ami a legeslegfontosabb, meg szeretném veletek osztani egy korábbi (augusztusi) fotózás eredményét! Egy csodálatos belvárosi, már-már oszladozó bérházba telepedtünk be egy-két kattanás erejéig, ahol anno a Landerer nyomda is működött. (Sajnálattal hallottam az ottaniaktól, hogy a bérházat átalakítják majd hotellé, és a nyomda az örök feledés homályába merül. Kár érte.) 

Itt jönnek a legjobb válogatások:

11930862_1031101736923209_8292610672237625307_o.jpg

kicsiny1.png

kicsiny2.png

kicsiny3.jpg

kicsiny4.jpg

Referenciák: Egy talpig profi csapattal volt ...

Tovább Szólj hozzá

boldogság fotózás portfolio cyborgélet csipkésvádli

2015. okt 17.

beTOKosodás? Még mit nem!

írta: Rékuuu
beTOKosodás? Még mit nem!

Az egész "műlábasdi" egy hullámzó vadvíz.

Olyan, mintha el kéne sajátítanom a vadvízi evezést, de senki nem ad hozzá szakirodalmat vagy elsajátítható jegyzetet. Kezdetben a semmiben tapogatózom. Látom az idősebb evezősöket, hogy milyen magas szintre fejlesztették ki a saját technikájukat, ezért én is erőre kapok, szembeszállok az elemekkel. Nem fogom feladni anélkül,  hogy meg sem próbáltam. Még náluk is jobb leszek! Aztán elkezdődik az autodidakta tanulás, meg kell tanulnom, hogy néz ki a lapát, hogy fogjam, és hogy melyik az a csónak,ami SZÁMOMRA használható, mert nem létezik ezen a földön két ugyanolyan evezős, sem fizikumban, sem szellemileg. A hullám naponta tucatszor képen töröl és elsodorja a kicsi, esetlen csónakomat, ...

Tovább Szólj hozzá

2015. sze 26.

A keresztekről

írta: Rékuuu
A keresztekről

A székely felmegy a hegyre, hogy beszéljen Istenével. Elpanaszolja neki, milyen rosszul megy a sora, hogy olyan nagy keresztet kapott, amit már nem bír elviselni.
Isten így szól: -Jól van, te Székely, akkor keresd fel a templom melletti kertemet, ott találsz még sok keresztet, válassz magadnak egy másikat.
Le is megy a székely a kertbe, nézegeti a nagyobbnál nagyobbakat, és megpillant egy kicsi keresztet a sarokban. Felveszi a hátára, viszi az Isten elé, hogy ő ezt választotta a régi helyett.
Isten végül csak ennyit felel: - Menj, Székely, vidd magaddal a keresztet, és tudd meg, hogy a sajátodat választottad ki mind közül.

Amikor apukám ezt a történetet mesélte, épp egy jó vidéki marhapörkölt rotyogott az üstben. Körbeültük a tüzet a ...

Tovább Szólj hozzá

2015. sze 20.

HUJJ-HUJJ, Social Media frissítés!

írta: Rékuuu
HUJJ-HUJJ, Social Media frissítés!

img_8696-1fp.JPG

Fotó: Turovszki-Mancz Fatime

JUPPÍÍÍÍ, terjeszkedek!

Az egyszerűség és nagyszerűség kedvéért ezentúl nemcsak itt tudtok elérni, haneeeeeem:

FB: https://www.facebook.com/RobotGirlReka

Instagram: instagram.com/robotgirl_reka

Twitter: https://twitter.com/Robot_lany

FONTOS, hogy a hosszadalmasabb bejegyzéseim mind itt maradnak , a többi oldal csak amolyan híd a blogomhoz. Jó hír, hogy kb. minden mindenfelől elérhető lesz, rosszabb hír (magamnak), hogy káros, mágneses mezőt kibocsájtó kütyükhöz leszek kötve sokkal gyakrabban, mint régen. No, majd ha ketyós leszek tőlük, szóljatok rám.

(ps. Ejnye, itt volt a nyár, én meg olyan maradtam, mint egy hypo reklám. NYAH...)

Csók: Réka

Tovább Szólj hozzá

boldogság fotózás twitter facebook oldal istagram

2015. sze 09.

Disabled? ABLED!

írta: Rékuuu
Disabled? ABLED!

Kezdetben nagyon idegesített az a szó, hogy FOGYATÉKOS. Sokan a szájukra veszik (főként a fiatalabbak), ha valami jó bunkót akarnak mondani az általuk nem szívlelt egyénre, anélkül, hogy valóban tisztában lennének a szó valódi jelentésével. Régebben azt is ideírtam volna, hogy jobb is, ha nem tudják, mi az(ma már nem tenném). Mintha valóban úgy rögződött volna ez a társadalom kusza fejében, mint egy rendkívül pejoratív fogalom. Holott csak arról van szó, hogy aki fogyatékkal él, az eltér az átlagtól.

Ma már hiszem és tudom, hogy minél hamarabb megtapasztalja a gyerek a környezetében a fogyatékossággal élők jelenlétét, annál befogadóbbá válik később más sérültek irányába. Én például egészen a balesetemig, nem ...

Tovább Szólj hozzá

2015. sze 05.

A MOST szemével a világ:

írta: Rékuuu
A MOST szemével a világ:

Rendszeres rutinommá vált, hogy utazás közben figyelem a környezetem. Az utasok is eléggé figyelnek, tekintve, hogy egyik lábam a Star Wars filmekben is jól megállná a helyét. Elkapom a tekintetüket. Sajnálattal látom, hogy többségük ideges, töpreng a múlton, izgul a jövőn, lelkileg kimerült, féltékeny, megalázottnak érzi magát és itt a sor végtelenül folytatódik. Nem jó ez így. Kiöltözünk nap mint nap, hogy tetszelegjünk másoknak, de belül egyeltalán nem tetszünk saját magunknak. Sóvárgunk a gazdagabb élet után, persze saját magunkat cikinek érezzük, mert nincs alattunk Audi és luxuslakás. Mindig több és több kell. Fogyasztjuk a kereskedelmi szennycsatornák újabb valóságshow-it, mert azt gondoljuk, hogy nem ártalmas. ...

Tovább Szólj hozzá

2015. aug 15.

Fotózás és gyűjtés

írta: Rékuuu
Fotózás és gyűjtés

Egész héten kínzott a kánikula,mert a protkóm, mint egy szivacs, úgy gyűjti be a meleget, és "ügyesen" benn is tartja. Ha 35 fok van odakinn, a protkóban plusz 10-15 fokkal több, bár Nünüke eddig jól bírja. De jövő nyáron felköltözöm a leghűvösebb helyi völgyecskébe arra a pár forró hónapra, és a patakban fogok pancsizni a "Balcsi" helyett. A hegyekbe föl!!!

Kicsit aggódva szerveztem meg a nagy meleg miatt kedves ismerősömmel, Fatival a fotózást, de a végére minden nekünk kedvezett. Csodás hűvös szellőt kaptunk, a napocska is visszább vette a sugarait, és még egy kicsi pillangó is odajött hozzánk pacsizni fotózás közben. Remek délután volt! Íme itt jönnek a fotók (pár teaser még csak) :

  1.JPG7.JPG4.JPG14.JPG13.JPG

 A csodás fotókért nagy ...

Tovább Szólj hozzá

2015. aug 02.

13 Pont

írta: Rékuuu
13 Pont

Divatikon interjú, Napsugár Annával

Itt olvashatjátok a legutóbbi interjúmat, és egyúttal szeretném kiragadni azt a 13 pontot, ami nagy vonalakban az életem alapköveit jelentik. Íme:

1. Tanuld meg megbecsülni az életet! Ne akkor siránkozz, amikor már valamit elvesztettél. Gondolkodj előre.

2.  Mosolyogj sokat, fejezd ki a szeretteidnek a legmélyebb érzéseid is.

3.  Előítéletek nélküli tisztelet mindenkinek. Csak akkor rúgható fel a szabály, ha valaki visszaél a bizalmaddal.

4.  Foglalkozz többet a lelkeddel. A belső harmónia hiánya nagy bajokhoz vezet.

5. Ne csinálj feleslegesen problémát magadnak azzal, hogy a múlt negatívumain töprengsz. Most itt vagy, és nem a múltban.

6.  Az sem jobb megoldás, ha azon izgulsz, hogy ...

Tovább Szólj hozzá

2015. júl 20.

Reneszánsz

írta: Rékuuu
Reneszánsz

Ma ünneplem az újjászületésem első évfordulóját. Valahogy sokkal fontosabb ez az időpont számomra, mint a rendes születésem napja. Egy éve pontosan ezen a napon, 13:38-kor balesetet szenvedtünk. Aznap is tikkasztó hőség volt, csak úgy, mint ma. Erős belső késztetést érzek arra most, hogy pontosan egy év elteltével számot adjak magamnak arról, hogy milyen célokat sikerült elérnem, honnan indultam és hova tartok. Lássuk, vajon mi az, amit letettem/le fogok tenni az asztalra, mert megérdemeltem egy újabb esélyt az életben maradásra. Nagy vonalakban.

Egy percig nem kételkedtem abban, hogy elvesztem az életem. Egész kicsi koromtól úgy neveltek, hogy megálljak a saját lábamon, és ne futamodjak meg a kihívások elől. Szeretek nyerni, hatalmas ...

Tovább Szólj hozzá

carpe diem művégtag lábatlanságok robotélet

2015. júl 15.

Keljünk útra!

írta: Rékuuu
Keljünk útra!

Na! Sikeresen túllendültem a múltkori holtponton, és ez a 27 fokos időjárás is nekem kedvez! (Takarodj, kánikula!) JUHÉ :D A legjobb gyógyírem az ilyen helyzetekre az edzés. Torna, kondi, futás(most még nem) egyszóval minden, amivel a fölös energiacsomagokat leadhatom, és amúgy is szeretek formában lenni.

Tekintve, hogy nem tudok bal lábbal felkelni (mert tényleg így van), nem sok okom van panaszkodni, hát befogom a szám. Höhö.

Annak ellenére, hogy már lassan egy éve "protkós vagyok", most tudatosult bennem - elég későn -, milyen fontos, hogy türelemmel kivárjam, amíg Nünüke alkalmazkodik egy új lábhoz, tokhoz, lábfejhez, cipőhöz. Pár hete elkezdtem hordani egy új térdet, ezzel együtt egy teljesen új műlábat. Húha, micsoda ...

Tovább Szólj hozzá

utazás műláb virágoshajpánt kicsattanokazenergiától

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu