2017. júl 09.

Megbocsájtok

írta: Rékuuu
Megbocsájtok

Annyi negatív attrocitás ért az utóbbi időben, hogy minden energiatartalékomat össze kellett szednem a helytállás jegyében. Volt, hogy napokig dühöngtem és gondolatban ujjal mutogattam a külvilágra, amiért ezt a sok bántást és feszültséget a nyakamba eresztette, figyelmen kívül hagyva azt az egyszerű tényt, hogy így is van elég megoldani való problémám. 

Tegnap meguntam a letargiámat. Sokkal fárasztóbb szarul lenni, mint jól. Több energiát vesz el tőlem és hátráltatja a robotlányságomat. Piszkosul.

Szóval most elengedek mindent.

Megbocsájtok

a környezetnek, akik szinte mindig űrlénynek és csodabogárnak néznek, amerre csak járok.

a körúti zöldséges fiúnak, aki becsapott egy kiló eper árával.

annak a férfinak, ...

Tovább Szólj hozzá

szeretet nyugi lábatlanságok robotélet

2015. júl 20.

Reneszánsz

írta: Rékuuu
Reneszánsz

Ma ünneplem az újjászületésem első évfordulóját. Valahogy sokkal fontosabb ez az időpont számomra, mint a rendes születésem napja. Egy éve pontosan ezen a napon, 13:38-kor balesetet szenvedtünk. Aznap is tikkasztó hőség volt, csak úgy, mint ma. Erős belső késztetést érzek arra most, hogy pontosan egy év elteltével számot adjak magamnak arról, hogy milyen célokat sikerült elérnem, honnan indultam és hova tartok. Lássuk, vajon mi az, amit letettem/le fogok tenni az asztalra, mert megérdemeltem egy újabb esélyt az életben maradásra. Nagy vonalakban.

Egy percig nem kételkedtem abban, hogy elvesztem az életem. Egész kicsi koromtól úgy neveltek, hogy megálljak a saját lábamon, és ne futamodjak meg a kihívások elől. Szeretek nyerni, hatalmas ...

Tovább Szólj hozzá

carpe diem művégtag lábatlanságok robotélet

2015. jún 11.

Elő a picsaszoknyával!

írta: Rékuuu
Elő a picsaszoknyával!

Lassan egy hete, hogy újabb változáson mentem keresztül, ami max csak a holdról nem látható.

Múlthéten döntöttem. Iszonyú kemény helyzet volt, amit már a kórházi ágyamon szövögettem első gondolataim közt. Beburkolózva, hosszú nadrágba, rossz érzéssel folytatni az életem, vagy büszkén, "natúran" hordani a lábam. Azt kell mondjam, iszonyú nagy szakadék tátong a két lehetőség közt. Senkit sem ítélnék el, ha a két opció közül az előbbinél dönt, hisz csak a buta ember ítélkezik, főként egy nehéz sorsú emberen. Én elmesélem, mért kezdtem el "robot" életet élni.

Ha valaki egy mesterséges lábat kap, a protetikusok felajánlják neki, hogy a műlábra(ami lényegében egy cső) kaphat szivacsborítást, teljesen ugyanolyan ...

Tovább Szólj hozzá

lábatlanságok robotélet