2017. júl 09.

Megbocsájtok

írta: Rékuuu
Megbocsájtok

Annyi negatív attrocitás ért az utóbbi időben, hogy minden energiatartalékomat össze kellett szednem a helytállás jegyében. Volt, hogy napokig dühöngtem és gondolatban ujjal mutogattam a külvilágra, amiért ezt a sok bántást és feszültséget a nyakamba eresztette, figyelmen kívül hagyva azt az egyszerű tényt, hogy így is van elég megoldani való problémám. 

Tegnap meguntam a letargiámat. Sokkal fárasztóbb szarul lenni, mint jól. Több energiát vesz el tőlem és hátráltatja a robotlányságomat. Piszkosul.

Szóval most elengedek mindent.

Megbocsájtok

a környezetnek, akik szinte mindig űrlénynek és csodabogárnak néznek, amerre csak járok.

a körúti zöldséges fiúnak, aki becsapott egy kiló eper árával.

annak a férfinak, ...

Tovább Szólj hozzá

szeretet nyugi lábatlanságok robotélet

2017. máj 04.

Mindig sír a szánk, de miért?

írta: Rékuuu
Mindig sír a szánk, de miért?

Problémaközpontú életet élünk nagyon sokan. Borzasztó, ha hideg van. Idegesek vagyunk, ha 5 percet sorban kell állni. Baj, ha el kell engedni előttünk a buszt. Csak közben nem vesszük észre az eső utáni finom illatokat, a kedves bussofőrt aki a századik beszólongatás után is őszintén tud mosolyogni az utasokra, az ablakunkon bekukucskáló lepkét. 

A legőszintébben: Az utóbbi hónapjaim nekem is sokszor így teltek. Nem vettem észre 100%-ra, de éreztem magamon, hogy valami nincs rendben (ismét?). Problémázni kezdtem apró dolgokon, amik igazán jelentéktelennek számítanának egyébként. És itt nem az volt a gond, hogy elkezdtem foglalkozni a problémákkal, hanem hogy csakis ezekre figyeltem.

Baromira meg lehet unni a problémázást. Nemcsak ...

Tovább Szólj hozzá

boldogság szeretet chillthefuckdown noproblems

2016. nov 11.

Szeretni és szeretve lenni

írta: Rékuuu
Szeretni és szeretve lenni

Téves azt gondolnunk, hogy az életünk végtelen, és még millió időnk van a halál előtt. Bullshit.

Mindig mindent halogatunk(most nincs pénzem, időm, energiám), embereket hagyunk kisétálni az életünkből, akiket egyébként szerethetnénk, napról napra ugyanazt az egysíkú teendőket csináljuk, mondván: úgyis lesz még bőven idő "tenni".          
Pedig ez is csak egy olyan illúzió, ami megvezet és vakvágányra terel. Nincs arra SEMMI garancia, hogy másnap fel tudsz kelni az ágyból, vagy egyáltalán ki tudnád nyitni a szemed. Ahogy arra sincsen semmi biztosíték, hogy az általad fontosnak tartott személy szintén létezni fog (ebben a világban) holnap is.

tgd_4936.jpg

Egyetlen egy dolog örök: a jelen gyönyörű pillanata. MOST minden adva van, ...

Tovább Szólj hozzá

boldogság szeretet carpe diem csodaélet

2016. jan 31.

Születésem emlékére

írta: Rékuuu
Születésem emlékére

"Egyszer majd nagy ember leszek, akire mások felnéznek, akiből erőt merítenek!" - részlet a 2010-es naplóbejegyzéseimből.

Amiért ma leültem a gép elé az az, hogy köszönetet akarok mondani Nektek. Köszönöm mindazoknak, akik támogatnak minden nap! Látszatra erős jellemnek tűnhetek, és valóban annak is tartom magam. De időnként én is megfáradok, sőt sokszor mélypontra kényszerülök, akaratom ellenére is. Másfél éve szembenéztem a halállal, én nem akartam, mégis találkoztunk félúton. Lehet, hogy Ő el akart ragadni, én eltoltam magamtól. Minimális vérrel a testemben még mindig kitartottam az élet mellett, mert tudtam, hogy itt nem lehet vége. Nekem nem ez lesz a sorsom.

Minden nap érzem azt, hogy milyen áldás újra az élők ...

Tovább Szólj hozzá

boldogság fotózás szeretet lábatlanságok

2015. dec 20.

Csak semmi várakozás.

írta: Rékuuu
Csak semmi várakozás.

3 éve nem érzem a karácsony szellemét. Kiskoromban elmentünk templomba, megnéztük a betlehemezőket, kiugró szívvel vártuk a karácsonyfát és az ajándékokat, énekeltünk és mulatoztunk. Ehhez képest most mindezek helyett a családdal elmegyünk a temetőbe, ahol a 3 éve tragikusan elhunyt kishúgomat szeretgetjük meg. Ez most a karácsony Nekünk.

Elhatároztam, hogy elejét veszem a "gyászkarácsonyomnak", és ünnepi hangulatot szerzek onnan, ahol advent alkalmával mindenki megfordul, és egyszer csak, mint egy szikra, úgy kapja el a karácsony érzését.

Tehát a héten bejártam Pest égősorokkal díszített utcáit, sétáltunk a Vörösmartyn, ajándékokat vásárolgattunk. Szorongattam a forralt boros poharat és a mankót, és sehogy sem értettem ...

Tovább Szólj hozzá

várakozás szeretet műláb

2015. dec 15.

Örök körforgás

írta: Rékuuu
Örök körforgás

A minap teli volt ellentmondásokkal. Felkelésnél már éreztem, hogy nem tudok meditálni, helyette idegesen keresgettem, hogy milyen nadrágot vegyek ma föl...Micsoda probléma! Ez igen! 
Elindultam hát az egyetemre. Fájt, hogy útközben szinte mindenki, mint a birka úgy bámul rám, pedig hosszú nadrágban voltam és csak egy mankó volt nálam.'Szegény lány, biztos fáj a lábaaa!' Hát még ha kicsomagoltam volna a lábam, akkor estek volna hanyatt! Haha. El akartam bújni a kíváncsi szemek elől, de ez pont azt eredményezte, hogy még jobban vizsgáltak. Egyértelműen rossz közérzetem volt,és ezért a rossz érzéseket és ingereket vonzottam be, és vettem magamra. És akkor következett az az áldott 27 lépcsőfok, ami a kar bejáratához vezet...Ilyenkor ...

Tovább Szólj hozzá

boldogság szeretet carpe diem műláb

2015. júl 02.

Motiváció minden napra. Hálával.

írta: Rékuuu
Motiváció minden napra. Hálával.

Ezzel a gondolattal keltem föl ma ismét! Micsoda boldogság élni! Soha ehhez fogható szépséget nem tapasztaltam még azelőtt. Hálás vagyok, hogy felkel a nap és hogy én is fel tudok kelni az ágyamból! (Milyen sokan még erre is képtelenek ebben a percben, küldöm a csít feléjük!) Hálás vagyok, hogy van egy ügyes kis műlábikóm, amivel utamra tudok kelni! És milyen zseniális érzés amikor a kiskutyáid ugyanúgy odajönnek üdvözölni a történtek ellenére is minden reggel, mert őszerintük a Gazdi ezután is Gazdi marad. Tanulhatnánk a kutyáinktól. (Mennyire durván hangzik, és milyen igaz.) A képet az egy évvel ezelőtti, a balesetem előtti és utáni felvételekből raktam össze.(update: nagyon furcsa a régi bal lábamat viszontlátni...)

...

Tovább Szólj hozzá

szeretet carpe diem műláb