2015. jún 05.

A fantomokról. Őszintén.

írta: Rékuuu
A fantomokról. Őszintén.

Ma csak úgy a kezembe kerültek a régi naplóbejegyzéseim, amiket a rehabilitációs időszak elején "macskakapartam". Általában igyekszem esztétikusan írni, de amit akkor műveltem, az még számomra is olvashatatlan. Megdöbbenve ültem a hajdani jegyzetek előtt. Ekkora fájdalmaim voltak, hogy még az írásra, és úgy egyáltalán a mondatok megfogalmazására sem tudtam koncentrálni?  Itt az ideje kicsit visszamenni az időben, és kivesézni a fantomfájás témakörét, hátha tudok valakinek segíteni ez ügyben. Nem egyszerű szöveg jön, aki kicsit gyengébb gyomorral rendelkezik, inkább olvasson valami mást.

Az életmentő amputáció után egy héttel kezdtek jelentkezni nálam a fantomfájások. Megjegyezném, hogy a sebfájdalom a műtét után két héttel elmúlt, és a szétszakadt idegek is megnyugodtak a jól összetákolt combomban.(Jajj ezt nem tudom, hogy elmondjam-e -mostmár mindegy- de jobb dolgom nem lévén, elneveztem a csonkomat Nünükének(hisz olyan kis esetlen, de szeretni való), a későbbiekben is ezzel a névvel fogok rá utalni.) :D

 Eleinte kis bizsergést éreztem a régi lábam helyén több pontban, majd végül szabályos fizikai területként éreztem azt, ami már nem volt ott. Pár nappal később olyannyira kezdett úrrá lenni rajtam a fájdalom, hogy nem tudtam egy helyben ülni se. Nem az jelentette számomra a legfőbb problémát, hogy valami hiányzik, hanem hogy az a hiányzó végtag iszonyúan fáj, pedig már nincs is ott. HOGY VAN AZ, HOGY AZ FÁJ, AMI NINCS? Felváltva, ész nélkül szedtem a különböző bivalyerős fájdalomcsillapítókat, amivel csak azt értem el, hogy teljesen kába, és érzelemmentes lettem a külvilág fele, de a fájás ugyanúgy ott maradt. Több balesetes végtagvesztett emberrel beszélgettem erről a témáról azóta, és általában az a jellemző, hogy az ember olyan fájdalmat érez a végtag helyén, amilyen a balesetekor megtörtént vele. Az én esetemben ez az érzés a vágás és fűrészelés, általában a ma már nem létező térdemnél és a lábfejemnél. Szóval birka módon tömtem magamba a gyógyszereket, remélve, hogy könnyít a helyzetemen. Ide hozzá kell tennem, hogy egyszer véletlen bevettem egyszerre kettőt, egy Tegretolt és egy Contramalt. HŰŰŰŰHA HOGY ELKEZDETT HULLÁMOZNI A PLAFON :D A szobám egy óceánná vált, ahol az ágyam volt a kishajó, és én csak lebegtem jólétemben. Talán mintha szivárványos csillámpónikkal is pacsiztam volna a fedélzeten, a baleset óta akkor éreztem magam először újra partiarcnak ;)

Bekerültem a Budakeszi Rehabra, ahol életem egyik legkeményebb, de utólag vissszagondolva a leginspiratív időszakát éltem át. Több, mint két hónapig szedtem a Tegretol gyógyszert, amit kifejezetten fantomfájásokra írnak fel. Először napi egyet, aztán kettőt, végül az őrjítő fájdalom miatt három tablettát szedtem naponta. Az én esetemben, amellett hogy zombi voltam a nap 24 órájában, és alap szavak és kifejezések alig jutottak eszembe, nem igazán hatott a gyógyszer. Minden emberre máshogy hat,ezért butaság lenne kijelenteni, hogy semmi értelme nem volt szedni. Legalább ezt is megtapasztaltam, hogy nálam nem hat, ezért új módszerek után néztem.

Rengeteget konzultáltam orvosokkal és pszichológusokkal, hogy megszabaduljak a fantomoktól. Ahogy levettem a szavaikból, a fantomfájást úgy kell elképzelni, mint egy hirtelen támadás következményét, ami az agyat éri. Az agynak pedig ez rettenetesen sok információ egyszerre, hisz az én esetemben 21 évig azzal élt együtt, hogy két lábat kell irányítania. A hirtelen traumát pedig elraktározta a fájdalomközpontban, gyakorlatilag olyan, mintha minden percben a balesetet élném át. Igyekszik a későbbiekben folyamatosan feldolgozni, de ez időbe telik. Pár nővérke mindig megmosolyogta az osztályon, ahogy az agyammal vitatkozok fennhangon, hogy LÁTOD? MÁR NINCS OTT A LÁBAM! AKKOR MÉRT NEM FOGOD BE ÉS VESZEL KI PÁR PIHENŐNAPOT?NÜNÜ, MONDD MEG NEKI! Eddig is tudtam, hogy a női agy nagyon bonyolult, de nálam extragubancos volt a helyzet. :D (és ez máig is így van).

Próbáltam még tükörterápiát, szemmozgásokat, masszázsokat. Nem nagy sikerük volt, de legalább lekötötte a figyelmem. Aztán egy nap teleengedtem a kádat nagyon forró vízzel, belecsüccsentem és LÁSS CSODÁT, Nünüke és a fantomok egy perc alatt befogták a szájukat. HOPPÁ! MÉGISCSAK én győzök a végén! Mondjuk az is igaz, hogy az utcára nem mehetek ki egy káddal a fenekemen, de legalább már egy lépcsőfokot sikerült feljebb lépni.

Tükörterápiához egy kis segítség: https://www.youtube.com/watch?v=YL_6OMPywnQ

Jött az újabb lépcsőfok, amikor végre megkaptam az áhított műlábat. Csúnyácska volt kicsit, de legalább láb formája volt és kitűnően működött. A protkó viselése és használata ismét meghozta a lelkesedésem a zombi élet ellenére is, és mintha kezdett volna egy aprócskát visszahúzódni a fantomfájás. És valóban, a végtagvesztettek nagy része tapasztalja a fájdalom csökkenését a művégtag használatakor.

A jó vidéki élet végül ismét megmutatta az utat, ha nem is a teljes fájdalom mentes élethez, de legalább a nagyon intenzív fűrészelős érzés elmulasztásához. Fáj a fogad? Hajad? derekad? Fejed? Pálinka és/ vagy bor.  Elsőre valóban hihetetlenül hangzik, mert nem akarok részeg lenni ahányszor csak fájdalmaim vannak. Viszont elalvás előtt esténként 2-3 deci SZÁRAZ VÖRÖS BOR (ami valóban látott már szőlőt) segít enyhíteni a tüneteket. Félreértés ne essék, a cél NEM a berúgás. Mert valóban a legproblémásabb napszak mindig az este volt, amikor már nem tudod lekötni magad semmivel, hogy eltereld a gondolataid másfelé. Olyankor csak úgy jön a fantom, és nem kímél. Viszont vörösborral sokkal elviselhetőbb. (reklám helye)

Na most mindenféle kisopciót leírtam, de nem említettem, hogy végül egy év elteltével hova jutottam. A LEGŐSZINTÉBBEN, hiszen itt nincs helye kertelésnek, pláne, ha egy olvasóm ugyanezt ezt éli át, és tudni akarja, vele mi lesz. Az én esetemben a baleset óta MINIMÁLISAT csökkentek a fantomok. Nap mint nap, minden percben nyírják a lábam helyét, és brutális intenzív fájások tudnak jönni nagyon hirtelen. Ilyenkor kicsit leülök, megvárom amíg elmúlik, ha a helyzet adja, megmasszírozom kicsit a Nünüt, veszek egy meleg fürdőt. Az igazi kulcs, hogy el tudjam viselni ezt, az az IDŐ. Megtanultam együttélni a fantomokkal, és tudatosan elzárom a fejemben. Nem figyelek oda, más, sokkal fontosabb dolgokra összpontosítom a figyelmem. Mindig azt szoktam mondani, hogy nem érek rá, hogy még a fájásokkal is foglalkozzam. Idegesít, hogy elveszi az időm. :D

Summa summarum,NEM VAGYUNK EGYFORMA EMBEREK. Ebből az következik, hogy nem mindenki él át ilyeneket és ha az elején erős is a fájás, egy idő után el fog csitulni, mert megtanulod feldolgozni. Rengeteg olyan ismerősöm van, aki vagy egyáltalán nem, vagy csak a műtét után egy picivel érzett hasonlót. Sokaknál rettentő gyorsan elillan pár nap-hét alatt, vagy a végtag helye épp csak párszor viszket. Úgy vettem észre, baleseti amputáltaknál gyakrabban intenzív a fájdalom, mint pl daganatos betegeknél, de ezt sem lehet kategorizálni. Ha nincs fantomod, örülj, ha van, akkor azon munkálkodj, hogy minél hamarabb megoldást találj rá. Remélem, ebben egy picit valamicskét tudtam segíteni.

MINDEN FEJBEN DŐL EL. Senki nem fog helyetted talpra állni, akármilyen élethelyzetről van szó. Minden egyes emberben megvan a lehetőség, hogy boldog legyen. Ha elhatároztad, kezdd el. Nincs több "majd holnap". Majd MA.

Puszpusz, Réku

Szólj hozzá