2015. sze 05.

A MOST szemével a világ:

írta: Rékuuu
A MOST szemével a világ:

Rendszeres rutinommá vált, hogy utazás közben figyelem a környezetem. Az utasok is eléggé figyelnek, tekintve, hogy egyik lábam a Star Wars filmekben is jól megállná a helyét. Elkapom a tekintetüket. Sajnálattal látom, hogy többségük ideges, töpreng a múlton, izgul a jövőn, lelkileg kimerült, féltékeny, megalázottnak érzi magát és itt a sor végtelenül folytatódik. Nem jó ez így. Kiöltözünk nap mint nap, hogy tetszelegjünk másoknak, de belül egyeltalán nem tetszünk saját magunknak. Sóvárgunk a gazdagabb élet után, persze saját magunkat cikinek érezzük, mert nincs alattunk Audi és luxuslakás. Mindig több és több kell. Fogyasztjuk a kereskedelmi szennycsatornák újabb valóságshow-it, mert azt gondoljuk, hogy nem ártalmas. Áhítozzuk a boldog életet, de azt egy bizonyos ponthoz köztjük, amikor már híresek leszünk és elismertek. És addig mi lesz? Most akkor miért is ne lehetnék boldog ebben a percben? Mikor tanulom már meg végre a kifogásaimat félrerakni, és valóban jól érezni magam? Mért olyan nehéz ez?  

Miért nem lehet ezen változtatni? LÓKUKIT. Te vagy a saját életed irányítója, hát kapd össze magad, és tegyél rendet a felfordulásban.

tumblr_lzdaw41ecb1r8jkl2o1_1280.jpg

Kezembe akadt egy remek könyv. Eckhart Tolle: A most hatalma. Korra, nemre, vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül MINDENKINEK ajánlom. Sőt. Azt mondom, el kell olvasnotok. Ez adta a mostani bejegyzésem vezérfonalát. És tudatosan-tudat alatt már ez a filozófia határozza meg az életfelfogásom a könyv olvasása óta. És el kell mondjam, kinyílt a világ.

A gáz szerintem ott kezdődik, hogy nem törődünk fele annyit sem a belső dolgainkkal, mint a külsőségeinkkel. Ha mindenki legalább annyira rendben lenne belülről, mint ahogy kirittyenti magát, merőben más lenne a világ. Lehet jól kinézni, de akkor legyen meg a vele járó belső tartalom is hozzá, kérem szépen. De most ne a "mindenkivel" foglalkozzunk, a változatást csak magunkban kell elkezdeni. 

Kezdésként most egy percre ülj le egy fa alá és kapcsold ki az elméd, túl sokat jártattad mostanság. Ne hidd azt, hogy Te az elméd vagy. A gondolkodás rendkívül nagy fegyver és eszköz a kezedben, de a Te igazi lényed a lelked, nem az elméd. Nem szabad keverni. Az, hogy folyamatosan a lelked helyett az elméddel azonosulsz, nagyon ártó, egy mai népbetegségnek is mondható, de mivel mindenki ezt csinálja, ezért ezt tartják normálisnak. Ez a folyamatos mentális zaj megakadályoz Téged attól, hogy megleld a belső csönded.

Következő lépés: Figyeld meg, hogy most, ebben a percben a fa alatt ücsörögve mit érzel.Csak a belsődre fókuszálj. Először talán semmit. Várj még egy kicsit. Az agy még mindig csendes, és hirtelen egyszerre semmit és mindent érzezni lehet! Halld meg a lélegzeted, érezd, ahogy működik minden a testedben, kitisztul a fejed, eltűnnek az egód által létrehozott félelmek és káprázatok, amik valójában nem is léteznek. Mondd meg nekem, most épp van-e problémád! Ne a mostani rossz élethelyzetedre, hanem az életedre, a lelkedre figyelj. Rossz érzés élni, itt ülni és könnyűnek lenni? Élethelyzeted annyira maga alá gyűr, hogy elfelejted érzékelni a saját életedet, a lelkedet. Folyamatosan ott motoszkál a kellemetlen érzés, hogy tele vagy őrült terhekkel, amit egyébként a jövőben meg fogsz tudni oldani, de Te mégsem tudsz tőlük megszabadulni, és inkább kínzod magad az aggódással, ahelyett, hogy arra figyelnél, amit most tudsz megélni. Aztán meg később ezt a percet fogod bánni, hogy nem használtad ki. Ugye milyen kellemetlen, hogy a jelen helyett ingázol a múltban és a jövőben? Ezt mind az elméd teszi Veled. Ell kell tehát döntened: nem teremtesz magadnak fölöslegesen problémát, és ezzel együtt fájdalmat. Ne szennyezd magad és a körülötted levőket a negativitásoddal. Ha mégis ennek ellenére úgy érzed, valós probléma áll fenn a JELENBEN, akkor igenis törekedj arra, hogy most oldd meg, minél hamarabb. Nem holnap, nem "majd máskor". Szokj le a kifogásokról.

Akkor értünk el célunkhoz, amikor minden tettünket a jelen pillanat megélése, az életünk vibráló öröme vezérli. "Amikor a gondolat elül, szakadást - egy elme nélküli hézagot - tapasztalsz meg az elme folytonos gondolatáramában. A hézagok idején egyfajta csöndet, nyugalmat és lelki békét érzel. Így kezded el megérezni a lelkeddel való egység természetes állapotát, melyet az elme általában eltakar. Egyúttal egy finom, belsődből kiáradó örömérzést is megtapasztalsz majd: a LÉT örömét." Ebben a helyzetben sokkal éberebbé és élénkebbé válunk, ilyenkor lehet hatékonyan kreatívan alkotni.

A most hatama könyv 160 oldalába legalább annyi bölcsesség van összesűrítve, mint több tucat ezeroldalas könyvben összesen. Miután elolvastam, értelmet nyert az a mondás is, hogy "úgy élj, mintha az lenne az utolsó perced."
Így olvasd: Ez nem regény, és nem gyors fogyasztásra találták ki. Én újra és újra leveszem nap mint nap a polcról, és mindig egy fejezetet végigolvasok egyszer vagy kétszer, memorizálom, aztán még kicsit töprengek a leírtakon. 

(Teaser: Nagy kétségek között örlődök, szeretnék egy Facebook oldalt létrehozni a blogomnak, valószínűleg így több emberhez tudnék szólni. De rettegek a FACEBOOK-CELEBSÉG fogalmától, és még többször át kell gondolnom, hogy hol húzódik a határ az online-személyi kultusz és a valós, értékes tartalmat közlő bloggerek között. Mintha már nem is lenne néha határ...Kíváncsian várom a véleményeteket.)

Legyetek életrevalóak,

Réku

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá