2015. dec 15.

Örök körforgás

írta: Rékuuu
Örök körforgás

A minap teli volt ellentmondásokkal. Felkelésnél már éreztem, hogy nem tudok meditálni, helyette idegesen keresgettem, hogy milyen nadrágot vegyek ma föl...Micsoda probléma! Ez igen! 
Elindultam hát az egyetemre. Fájt, hogy útközben szinte mindenki, mint a birka úgy bámul rám, pedig hosszú nadrágban voltam és csak egy mankó volt nálam.'Szegény lány, biztos fáj a lábaaa!' Hát még ha kicsomagoltam volna a lábam, akkor estek volna hanyatt! Haha. El akartam bújni a kíváncsi szemek elől, de ez pont azt eredményezte, hogy még jobban vizsgáltak. Egyértelműen rossz közérzetem volt,és ezért a rossz érzéseket és ingereket vonzottam be, és vettem magamra. És akkor következett az az áldott 27 lépcsőfok, ami a kar bejáratához vezet...Ilyenkor mindig egy megalázó helyzetbe kerülök, akarva-akaratlanul, mert csak egyesével tudom szedni a lépcsőfokokat, mint egy öreg néni. Nembaj, ezt is leküzdöttem, várom az akadálymentesítést, mint a Messiást. Letöröltem a kicsi könnyeimet, és felkerestem a tanáraimat, hogy a kórházi tartózkodásom miatt elkésett feladatokat leadjam. 

És itt vett fordulatot a mai nap: megláttam a szemükben a szeretetet,és NEM A SAJNÁLATOT! Nagyon fontosnak tartom kiemelni ezt a mondatot, mert ez a pici gesztus aranyozta be a napom és adta vissza az önbecsülésem ismét. Ezzel együtt megint előjött a hitem magamban és Istenben, hogy tovább folytassam a nekem szánt utat. 

A történelem ismétli önmagát, ahogy én is mindig ugyanabba a hitetlenségembe zuhanok vissza. Rossz kelés, idegesítő birkák, rossz közlekedés, összeomlás, majd ekkor jön megint a segítő jel, akár ember, akár üzenet formájában. Ezt csak azóta veszem észre, amióta elfordultam a materiális világtól, és a belső értékeket kutatom, értelmezem. Felfedeztem, milyen gazdag és jóságos ez a benti világ, ehhez képest már igazán eltörpül, hogy Ferrarim van-e, vagy csak egy rozoga Trabantom. (Sosem értettem ezt a 'nagy kocsi, nagy mellény' attitűdöt, hála az égnek, nem is akarom.)  :) 

Olyan csodás érzés volt újra visszajönni a nagybetűs LÉTbe! Boldogságomban rámosolyogtam egy pulit sétáltató srácra (ő nagy szemekkel visszanézett), lesegítettem egy nénit a buszról, mosolyt vittem egy általam nagyon nagyra becsült csapathoz. Eszembe jutott, hogy Amélie Poulain is így csinálta a filmben. 

 Sokkal többé válok azáltal, hogy adhatok. Sőt, amit kapok, azt százszorosan vissza szeretném adni. Ettől kerek számomra a világ, ez mozgat kezdetek óta. Ha fukarkodok a bennem lévő szeretettel és tenni akarással, előbb utóbb magamban kárt teszek vele. Ezért most el is kezdem a további terveimet, előadás terveket készítek, fotózást tervezek, jajj, mennyi minden lehetőség van, amit meg tudok ragadni, hihetetlen kegyes az élet! Lehet, hogy két nap múlva ismét erőtlenül kelek fel, de akkor már a sorsra bízom magam, hogy ismét helyre rakja a nyugtalankodó lelkem.

Mai boldogságépítő feladat: Csukd le a szemed, és hallgasd végig ezt a két perces dalocskát. Kövesd a füleddel és képzelj el hozzá egy szituációt, ami téged ebben a két percben boldoggá tenne. És amint megérzed az eufóriát, tegyél azért, hogy ez az elképzelt helyzet minél hamarabb valósággá váljon. Döntsd el, hogy boldog leszel. Akár ettől a perctől fogva.

Szeretettel,

egy bohókás Réka 43561651429349_405x720-argb_8888619519563.jpg

 

Szólj hozzá

boldogság szeretet carpe diem műláb