2016. júl 11.

Egy lábbal itt, másikkal ott.

írta: Rékuuu
Egy lábbal itt, másikkal ott.

Valószínűleg Szerb Antalnak és az Utas és holdvilág könyvének köszönhetem a mostani, heteken át tartó nosztalgiámat. Megfürödtem az emlékekben és újra elővettem az ezer éves naplómat, aminek a borítóját már csak a szentlélek tartja egybe. 


Ide jön egy bejegyzés, pár hónappal a sorsfordító baleset előtt: (20 éves fejjel írtam!!!)
"Elgondolkoztam egy érdekes helyzeten: ha már nem leszek, mit hagyok itt a világnak? Boldog és tartalmas életet éltem, aki lerakott valamit az asztalra? Kell, hogy legyen az életemnek egy komoly jelentése, amire büszke lehetek. A húgom ezt jól tudta, Ő látta bennem azt, amit csak kevesen. Tudom, hogy nekem valami nagy feladatom van és törekednem kell rá. De egyelőre minden ködös..."

Visszaolvastam ezeket a régi sorokat és ledermedt mindenem. 

A felismerés, hogy minden sorsszerűen történt velem és minden jókor, jó időben, jó helyen, olyan erővel jött... ez az érzés könnyekre fakasztja most a régi, fiatal tenni vágyó tinédzsert bennem. Visszautaznék hozzá, és elmesélném neki, hogy ne aggódjon annyit. Hogy minden tapasztalat igenis helyénvaló, még akkor is, ha eszméletlen fizikai, de FŐLEG mentális fájdalmakkal jár. Mintha tudat alatt mindig is arra vágytam volna, hogy kitűnjek a szürkeségből. Sosem akartam végtag csonkítást, sosem akartam majdnem halálos balesetet, de éreztem, hogy nekem jelentős utam lesz. És úgy tűnik, az Univerzum nagyon is reagál minden gondolatunkra.

Minden olyan szépen, lassacskán értelmet nyert. Minden régi tett, minden gondolat és mozzanat úgy volt teljes, ahogy akkor történt. Elképesztő, hogy amit akkor ködösnek gondoltam, az most tiszta és fényes. Mindez csak most világosodott meg... 

Már tisztán látok: nincs értelme azt mantrázni, hogy milyen jó lesz majd a túlvilág, mert a halál nélkül is elérhetjük tisztán a tudatosság állapotát, amikor eggyé válhatunk mindennel. Nem kell hozzá se betegség, se baleset, mert gyerekkorunk óta minden fontos erő megvan bennünk ahhoz, hogy boldogan élhessük az életünket. Nincs több félelem és megfelelési kényszer, nincs több sérelem érzés vagy gyász. Minden percben úgy érzem, hogy nem akarok más lenni, máshogy élni, nem kell két láb. Egy is elég, sőt! Vagyok aki vagyok, így teljes.

Ezúttal a sodródások helyett a vonzás törvényét használom, és hagyom, hogy a pozitív gondolkodásom meghozza a gyümölcsét. Elképesztő még számomra is, mennyire jól működik ez a taktika, nap mint nap. Minden kívánság, amire vágyom, megtörtént, vagy éppen úton van. 

Tudom, hogy összezavartalak Titeket, kedves Olvasók a folyamatos ide-oda ugrálással, szervezkedéssel. Jelenleg az van, hogy egy rahedli lehetőség a nyakamba szakadt (aminek nagyon örülök!) a bloggal és az előadásaimmal kapcsolatban. Most vagyok ott, hogy a bőség zavara miatt nem is tudom eldönteni, miket közöljek Veletek! :D 

De hisz tudjátok: Egyik lábammal itt, a másikkal ott! (höh)13575897_1217622618282497_3767150023566026927_o.jpg

Egy csak a tuti: minden infó itt fog jönni ---> FB LINK

Keep Calm and Put Your Leg On!

Réka

Szólj hozzá