2016. okt 24.

Ami nem öl meg, és AMI IGEN!

írta: Rékuuu
Ami nem öl meg, és AMI IGEN!

Ami kényszerré válik az életedben, az öl. Nem látványosan, nem hősi halállal. Hanem szépen csendesen, lassú úton, de öl. Ide tartozik minden olyan cselekvés, amit nem önszántadból, hanem szófogadásra cselekszel. Minden olyan, ami nem belülről, belőled jön, hanem a környezeted tuszkolja rád. 
Mind tudjuk, hogy a legkedvesebb jószándék is egész álmokat rombolhat le, mert hallgatunk a környezetünk véleményére. A jószándék szép dolog és kedves gesztus, de egy másik életében nem biztos, hogy releváns. Fordítva is igaz: Minél jobban rá akarod tuszkolni a véleményed egy másik emberre, őbenne annál nagyobb feszültség jön létre, és bár nem lehet észrevenni kezdetben, hosszasan feltorlódva ez vezet az elkeseredett önmarcangoláshoz, depresszióhoz, betegségekhez. Az öl, hogy nem tudsz az lenni, aki igazán vagy.

received_1202989349742501.jpeg

Miért alakult ki bennünk, hogy beleszóljunk mások életébe, tökmindegy, hogy milyen közel áll hozzánk? Miért érezzük alapvető fontosságúnak, hogy amit én gondolok, azt ő is gondolja így? Hát nem látjuk a másikban azt a csodálatos lényt, aki tökéletes állapotban jött a világra és aki - bármi is történjék vele - minden helyzetben meg fogja tudni oldani a problémáit? Miért érezzük jogosnak, hogy bíráskodjunk a másik ember élete felett? Ha egy afrikai idejönne és szétnézne köztünk, meglepődve tapasztalná, hogy milyen elhízottak vagyunk. Ha meg mi odamegyünk az ő kontinensükre, sajnálkozunk, hogy milyen vékonyak ezek az emberek.Két különböző világ, két szemlélet, kinek van joga dönteni afelett, hogy melyik a normális? Ugyanez történik kis közösségeken belül is: mindenki máshogy látja, és mindenkinek van egy saját igazsága. Ha a sok különböző igazságra ráerőlteted a tiédet, egy idő után eltűnik a színessége a közösségnek. Egy masszív szürke tömeget kapsz, akik feszültek lesznek attól, hogy a megszabott korlátokon belül kell mozogniuk. 

Egyszerű a képlet. Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket: Ki vagyok én igazán? Milyen értékeim vannak? Mik a saját álmaim? Elértem valamelyiket a felsoroltakból? Ha zavart keltenek benned a kérdések és nem tudod rá a válaszokat, akkor lehet, hgy eddig mások életében éltél. Lehetséges, hogy mások értékrendjének és elvárásainak megfelelően, akik-nem ártó szándékkal - de azzá formáltak, aki nekik tetszik. Úgy tűnhet, ez az ember (akár te is) a jelenlegi trendek szerint hasznos tagja a társadalomnak HISZEN leérettségizett ötösre, bemagolt minden képletet, lediplomázott, van egy stabil állása, de már időközben szült három gyereket és a házasság szent kötelékében együtt élt le egy egész életet a párjával - mindegy, hogy szerette-e vagy sem.

Néha az az ember érzése, mitha minden előre meg lenne írva a "Naaagy Könyvben" és nekünk semmi lehetőségünk nincs arra, hogy máshogy irányítsuk a dolgokat. Néha úgy tűnhet, az egész csak egy mókuskerék, aminek a világon semmi értelme nincsen. Sokszor a napjaink, amik olyan értékesek lehetnének, lepörögnek minden izgalom és szeretet nélkül. Automatikussá válnak a rutinok és a szürke köd megmételyezi a belsőnket. Azt érezzük, hogy minden nap ugyanolyan, és mi sem vagyunk többek, mint egyszerű, szürke emberek, de legalább el tudjuk mondani magunkról, hogy "hasznos tagjai vagyunk a normálisnak ítélt társadalomnak".
DE LEÍRNÁM NEKTEK, HOGY EZ EGY NAGY HÜLYESÉG! Szerintem nincs olyan, hogy előre megírt sors, amit valaki elkészített Neked. Senki más nem irányítja az életedet, csak Te. Ne legyenek más illúzióid, mert akkor ugyanolyan elnyomott leszel, ahogy eddig érezhetted magad. Minden, ami eddig veled történhetett, annak kezdete és vége is van, de legfőképp értelme van. Nem okolhatsz Sorsot, Istent, családot, kományt, csak mert úgy érzed, hogy feletted uralkodik. Kezdettől fogva ott van benned egy egyszerű dolog: a döntés lehetősége. Ez azt jelenti, hogy bármikor, bármilyen helyzetben Te magad veheted kézbe az életed gyeplőjét, és olyan útra terelheted az utadat, amiről mindig is álmodtál. Nehéz szembe nézni ezzel a ténnyel, mert eddig megszoktuk, hogy mindig valakinek-valakiknek az uralma, irányítása alatt éltünk. És ahogy egyre jobban megvilágosodsz, egyre nagyobb lesz a felelősség. De kérlek, ne ijedj meg ettől.

 

Mert minden, amit keresel, már a kezdetek kezdete óta ott van benned.

 

Menj és kutasd föl.

 

 

Réka

Szólj hozzá