2016. dec 05.

Üresség

írta: Rékuuu
Üresség

Az élet törvénye a növekedés. Minden, ami nem növekszik az stagnál vagy pusztul. Mintha mostanában én is többet stagnálnék, mint előrelépnék...Stagnálok a karrieremet, a hivatásomat illetően. És mindezt Janne Teller: Semmi című könyve váltotta ki belőlem, ami alapjaimban fordította meg az amúgy is fordulatokban gazdag életemet.

Egész eddigi életemet hagyományos, iskolapados tanulással töltöttem. 6 éves korom óta (azaz 17 éve folyamatosan!!!) benne vagyok ebben a végtelennek tűnő rendszerben, ami papírt ígér, de valós tudást csak nagyon csekélyet ad. Hiába a díszpolgári cím, a jeles bizonyítvány, vagy az elképzelt nagybetűs diploma, valahol elvesztettem félúton a tanulás szeretetét. Pedig nagyon tisztán emlékszem, milyen nagy lelkesedéssel igyekeztem megfelelni, mindig jelest hazahozni...hát ez mostanra majdnem teljesen kiveszett belőlem és a helyébe üresség tódult.

4909326064_e20d2198d1_b.jpg

Pár napja tudatosult bennem igazán, hogy képtelen vagyok tanulni. Ma pedig tényleg megijedtem: olvastam a HVG Business számát és még a számomra legérdekesebb cikkek is csak úgy átfolytak az agyamon. Azon az agyon, amit tizenévig tömtek az esetek 80%-ában teljesen indokolatlan tantárgyakkal és számonkérésekkel. Mert minden évszámot, minden algebai képletet megtanultunk anno, de hogy igazán megismerjük a valódi értékeinket, megszeressük az életünket, társadalmi és saját felelősséget tudjunk vállalni, na azt nem tanítják nagyjából sehol. És a tények magukért beszélnek: az időnk nagy részét az oktatásban töltjük, aminek formálnia kellene a szemléletünket, nyitottságra és fejlődésre kellene sarkallnia, és mégsem így történik a valóságban. 17 év az nagyon nagyon sok idő!!!! Az ember gyermeki lelke pedig szépen, lassan elroncsolódik a bemagolandó történelmi pártrendszerek alakulása és a kötelezően kiválasztott beadandók között. Elveszik az ember miértje.

Tele van a fejem teljesen felesleges dolgokkal, és ami a legszörnyűbb számomra, ez a sok bemagolt baromság még a fontos tudásnak szánt helyet is elfoglalja. Már nehezemre esik elolvasni egy jó regényt vagy szakirodalmat úgy, hogy meg is tudnám jegyezni az ott leírtakat. Az eddigi évek folyamatos, rohamtempós zh-magolásai teljesen immunissá tették a memóriámat bármi újra, ami még talán érdekes téma is lehet. 

Na, a nagyokos Réka most tényleg tanácstalan...időt kell adnom magamnak, vagy elmenni a világ másik pontjára, hogy kicsit kiessek a mókuskerékből. Bármilyen hasznos tanács, meglátás jól jöhet, ne habozzatok írni, ha nektek van egy jól bevált módszeretek erre az esetre : l.rekapanna@gmail.com ;)

 

Tétova Réka

Szólj hozzá