2017. jan 17.

A fájdalomról - másképp

írta: Rékuuu
A fájdalomról - másképp

Kihúzták a bölcsességfogamat a mai nap (egyszerre kettőt is!!!) és lassan kezd kimenni az érzéstelenítő hatása. Akármilyen magas fájdalom tűrő képességet "növesztettem" az utóbbi időben, ez most tényleg kellemetlenül fáj.

Fetrengtem sokáig az ágyamban, fájlaltam az egész fejemet és már nyúltam volna a fájdalomcsillapítóhoz. Félúton megállt a kezem. Ha most beveszem ezt a mérget, lehet hogy pár órára elmúlik a fájdalom, és kába lehetek. De mi lenne, ha ezúttal máshogy állnék a fájdalom érzéséhez. Elkezdtem vizsgálni egy másik szemszögből az egész helyzetet és eszembe jutott egy nagyon különleges párhuzam.

A balesetem után elképesztő adagokban kezdtem szedni a fájdalomcsillapítókat, hogy enyhítsem a máig nagy kihívást okozó fantomfájdalom gyötrelmeit. A műtét után egyik napról a másikra olyan méretű fájdalmaim lettek a lábam helyén, ami még engem is meglepett, pedig egész életemben sportoltam, mozogtam, azt hittem, hogy fel vagyok készülve mindenre. Hát nem voltam, távolról sem. Belemenekültem az egyetlen lehetségesnek tűnő megoldásba: gyógyszerek, jó nagy adagokban. 
Zombivá váltam a hétköznapjaimban, arra sem emlékeztem, hogy mit ettem aznap ebédre, alig tudtam megfogni a tollat, hogy naplót írjak. Immunissá váltam a környezetemre, és ami a leg fájóbb, saját magam belső hangjára is. Csak homályosan van meg az emlékeimben az az időszak.

Mire volt ez jó? Gyakorlatilag semmire. Vagy talán arra a tapasztalatra, hogy soha többet ilyet nem teszek. Két hónapos gyógyulás és gyógyszeres kezelés után azt mondtam, hogy állj. Nem vagyok hajlandó ilyen szarokat többet bevenni. Nincs értelme. Fogtam magam, és gyógyszerek nélkül szembenéztem a fájdalommal. Nem mondom, hogy könnyű volt. Minden este sírva aludtam el és várakoztam, hogy valami jobb legyen. Azt gondolom, hogy végül hozzá tudtam szokni. Hogy már nem jelent problémát, hogy fáj, mert végtére is legalább érzem a régi lábamat - vagyis a helyét, és ez jó érzés. Mintha még mindig egységes lennék.

Végtelenül primitív hozzállásunk van a fájdalomhoz: ha fáj valami, egyből nyúlunk a tablettához, hiszen ez így nagyon kényelmes... Ahelyett, hogy picit megvizsgálnánk a helyzetet: vajon miért fáj az, ami fáj? Mi az, ami lelkileg nyom, és fejfájást okoz? Miért rossz az emésztésem? Miért van porckopásom? 
A testünk egy monitorként működik, ami mindig hűen tükrözi a belső állapotokat. Minden fájdalomnak oka van, amivel érdemes foglalkozni, és semmiképp nem pirulákkal elnyomni. Ha már szükséges valami megoldást keresni, inkább forduljunk vissza a természethez, a gyógynövényekhez, a gyümölcsökhöz, zöldségekhez.

46433-addicted-to-something-that-takes-away-the-pain.jpg

Ma nem fogom bevenni a fájdalomcsillapítót. És valszeg holnap sem. Helyette jótékonyan lefoglalom magam, felhasználom a fájdalmat - ahogyan a nagy mesterek is tették, hogy valami kreatívat alkossak. Megírom a következő előadásomat például.

Csodaszép keddet!

FogatlanRéka

Szólj hozzá