2017. jan 25.

La La Land

írta: Rékuuu
La La Land

Rájöttem, hogy mi nem tetszik a gyereklelkemnek a felnőttek világában: a savanyúság.

Megnéztem a La La Land-et, és végigbőgtem, mint egy nagy bébi. Felszakadozott bennem egy elfelejtett érzés: de hisz nekem ez hiányzott! Végig ez volt az, amit nem találtam a mostani hétköznapjaimban: a játékot. Hogy merjünk sokat nevetni, hogy lendületben legyünk, ha kell, fennhangon énekeljünk az utcán világos nappal, őrült spontán kirándulásokat csináljunk, merjünk habzsolva szeretni és magunkhoz ölelni az álmainkat, vele együtt az egész világot...

Észre sem vettem, és még engem is beszippantott a szürke a hétköznap, ami abból áll, hogy mindenki felveszi a business man álarcát, ambiciózus és eltökélt, de közben semmi mosoly, semmi pajkosság, semmi huncut kacsintás, csak MUNKA MUNKA MUNKA, mert ez egy kemény világ, ahol meg kell tudni élni, blablabla. Az élet sója az, ami hiányzik ebből. 

Szar kimondani, de én, aki annyira megtanultam az életemet értékelni, még én is beleesek ebbe az unalmas mókuskerékbe, mert nem veszem mindig észre magam. Mert ez elvileg a normális. A többség, de gyakorlatilag mindenki ezt csinálja, és olyan nehéz máshogy csinálni. Csak tudatosan lehet, de időnként a tudatod is máshol marad, például a villamoson, ahol mindenki elégedetlenkedik, vagy a közértben, ahol az eladónő a saját belső traumáit a te nyakadba zúdítja egyetlen goromba mondattal. Te meg csak állsz szendén a pult előtt, és várod a kis zacsi almádat.

Hú, végtelenül hálás vagyok ennek a filmnek. Visszarakta a tüzet a szemembe és a reményt, hogy minden lehetséges, ha el tudsz egészségesen határolódni a szürke valóságtól. Vagy inkább felülemelkedni rajta. Ha az álmainknak élni naivitás, ám legyen! Boldog naiv akarok maradni életem végéig. :))))

Azt hittem, én leszek ezen a Földön az utolsó aki ezt kimondja: Ryan Gosling csupa sárm!!!!!

Csók,

Réka, aki egyszer még Emma Stoneként fog táncolni...egyszer...

Szólj hozzá