2017. dec 17.

MORRISONS 2

írta: Rékuuu
MORRISONS 2

Napok óta töröm a fejem, hogy mi legyen, megírjam-e ezt a történetet, vagy sem...Nem szeretek sem panaszkodni, sem ujjal mutogatni másokra, a buszos bejegyzésem után is napokig forrongott a social media, vele együtt a gyomrom is. Pedig békepárti vagyok.
Nagy levegőt veszek mégis, és laptopot ragadok, mert ha nem adom a tanulságot a nyilvánosság tudtára, miért is várnám el, hogy javuljon bármi a környezetemben? 

Újabb STORYTIME!

A barátaim és én egy házibuli után táncos hangulatba kerültünk és mivel velünk szemben ott egy, eddig színvonalasnak hitt szórakozóhely, a Morrisons 2, hát megcéloztuk. A helyiség "szabályzata" az, hogy a belépő befizetése után föl és le kell menni nagyon sok lépcsőt, megkerülve a földszinti hallt. Gondoltam, kicsit megkímélem magam az egész napos talpalás és kényelmetlen robotlábam miatt, ezért bíztam a hely jóindulatában, hogy fölöslegesen ne kelljen lépcsőznöm és egyből át tudjak jutni a tánctérbe. (Normális helyeken ez angyalian működik, és még csak plusz energiába sem kerül senkinek átengednie). Jeleztem is, hogy mozgássérült vagyok, szeretném, ha a földszinten engednének be. Szépen kértem, és nem értem, ez miért egy ismeretlen gesztus a legtöbbek számára. 

Következő volt a párbeszéd:

-Oké, akkor 500 lesz.
-Rendben, azonnal kifizetem, ha biztosan be tudnak engedni a földszinten.
-Azt én nem tudom.
-Akkor ki tudja? Kit keressek?
-Fogalmam sincs. (és elnéz jobbra, mint aki elvégezte dolgát)
-(Én sokáig csak némán állok, aztán kezdek mérges lenni): Azért ez így elég gáz, hogy egy ilyen apró kéréssel sem tudtok megbírkózni. Nem csoda, hogy a mozgássérültek nem járnak el sehova.
-(A fiú előrehajol és kimérten végigméri a lábaimat. Én nyilván hosszúban voltam, nem látszódott semmi): Általában a mozgássérültek nem is így néznek ki. Hol a kerekesszék?

Nem tudtam eldönteni, hogy viccel-e. Mert ha nem, akkor a helyzet tragikus, akkor most aláztak meg igazán. Itt maradt abba a beszélgetés, nagy levegőt kellett vennem. Nem volt érdemes vitába szállnom, útálom azt, amikor be kell bizonyítanom, hogy tényleg hiányzik a lábam. A szívbeteg sem veszi ki a szívét, hogy mások tudtára adja a helyzetét.

Szóval utólagosan is szeretném kijelenteni: végtelenül primitíven viselkedtek velem. Felháborító, hogy az emberség még csak csírájában sem található meg a MORRISONS 2 nevű helyen. A "baszatáska" persze megy, de ha egy kicsit segítőkésznek, empatikusnak kell lenni, egyből behúzzák a vészféket. Bízom benne, hogy a hely többi dolgozója nem ennyire buta és ingerszegény, mint ez a fiú volt (ellenpéldára már nem kerülhet sor, hisz ez lenne az utolsó hely a világon, ahova visszamennék).

kepzo_makai_eszter_kicsi.jpg

Észrevettétek? Azért használom már megint ezt a képet, mert MÉG MINDIG ugyanott tartunk: attól még, mert nem írom ki a homlokomra, hogy hiányzik egy lábam, MÉG LEHET IGAZ. Nem ülök kerekesszékben...Ha legközelebb hajléktalannak öltözök, és székkel jövök, úgy jobban megfelelek a sztereotíp világodnak, kedves Fiú? Azt hiszem, nem mondok túlságosan újat azzal, hogy külső alapján ne ítélj. 

Nem tűröm azt, amikor a butaság, a tudatlanság rosszindulattal párosul. És főként azt nem fogom eltűrni, hogy bárki más mozgássérülttel ehhez hasonló eset történjen. 

Úgy tudtok segíteni, ha megosztjátok a bejegyzést. Köszönöm előre is.

Robotlány

 

Szólj hozzá