2018. máj 17.

Miért tűntem el?

írta: Rékuuu
Miért tűntem el?

Egyáltalán mi nevezhető eltűnésnek? A virtuális világból való kivonulás? 

Hm. Biztosan észrevettétek, hogy nem voltam aktív, nem posztoltam, fittyet se hánytam sok-sok megkeresésre, üzenetre. Vannak ilyen periódusok, ha fejre áll az ember, akkor is. Próbálok hiteles maradni önmagam számára, mégha néha ez ahhoz vezet, hogy eltűnök. Szóval mi a szösz van most? 

 

Azt hiszem, fordulóponthoz érkeztem. Lassan közeledik a balesetem 4. évfordulója. Több, mint 50 előadást tartottam országszerte és és országhatáron túl, részt vettem számtalan divatkampányban, divateseményen, kórházi sérülteket látogattam önszorgalomból, sok tucat blogbejegyzést megírtam, önismeretre tanító "Álomkészítő órákat" tartottam tiniknek, vendég-műsorvezetővé avanzsáltam pár élő műsor erejéig,megnyertem az 50 tehetség mentorprogramot, megszámlálhatatlanul sok interjút adtam és még több forgatás részese lehettem, köztük egy nagy álmom is valósággá vált: filmszerepet kaptam, ahol kivételesen nem a lábamon volt a fókusz. Több száz (vagy már ezer?) órát töltöttem protetika műhelyekben, hogy tökéletesítsük a lábamat, több-kevesebb sikerélménnyel. 

Több és inkább kevesebb, mert a szótlanságom másik oka a lábam. Ahogy haladok előre az időben, egyre kevésbé hiszem el, hogy a fizikai fájdalom nem lesz útitársam a következő 60-70-80 évben. Tokcsere, lábállítgatás, ilyen meg olyan méricskélések. Ha valaki megkérdezi, hogy mi a foglalkozásom, lassan elmondhatom magamról, hogy a protézisem a munkám. Ezen mindjárt elsírom magam. Várj, mégse, már sírni sincs kedvem, helyette a jól ismert közöny semmilyenségét érzem. 

Futás? Még mindig akarom, nem is tudom, van-e ennél fontosabb célom az életben. Pedig több éve minden azt súgja, hogy nem lehetséges már. 

Most pedig azt mondom, hogy állj. Kimaxoltam a brandet, ez pedig a  kiégés veszélyével fenyeget. Épp ezért most óvatosan behúzom a rögzítőféket, se előre, se hátra és mérlegre teszem a jelen pillanatot. 

Meg akarok újulni, szőröstül-bőröstül. Ki akarok állni egy szikla tetejére és torkom szakadtából üvölteni. 

img_6297.PNG

 

Robilány

Most csak simán Réka

Szólj hozzá