2019. júl 20.

5 éves lettem

írta: Rékuuu
5 éves lettem

 

5. Újjászülinap

  img_4669.jpg

 Az életem küzdelem része lezárult, most pihizek egyet, hátradőlök (ismertek az meddig fog tartani...) és kiélvezem a munka gyümijét.

Montázs videó az elmúlt 5 évről 

 

Ez a blogbejegyzés most kicsit más, szóljon azokról, akik ennek az 5 évnek a részesei voltak, Nélkületek nem tartanék itt, ahol most vagyok. 

Köszönöm: 

- Nektek, Ricsi, Norbi, Helga, hogy életben tartottatok. Nélkületek biztosan meghaltam volna.


- a Hatvani Kórház intenzív és traumatológia osztály dolgozóinak, csak jót tudok mondani rólatok. Amit Ti csináltok minden nap, az emberfeletti munka. Ti vagytok az igazi szuperhősök.


- Kiss Lászlónak, az operáló orvosnak, aki a lehetetlen állapotból egy nagyszerűen ...

Tovább Szólj hozzá

2019. júl 07.

Megállok

írta: Rékuuu
Megállok

- Réka, miért nem pihensz egy kicsit a nyáron? - hangzott el a kérdés az edzőmtől, Grétitől. 

Biztos tudod, milyen az az érzés, amikor sok hónapon vagy éven keresztül keresztül küzdesz egy célért, és annyira magába szippant a hajtás, a köréd felépített elvárások, hogy a mókuskerékből kiszállni szinte eszedbe sem jut. Kimaxolod az erődet fizikailag, inkább lelkileg, keresed az újabb szinteket anélkül, hogy megállnál és hátranéznél az eddigi útra. Harcolsz, hajtasz, hadakozol az elemekkel, magaddal, a 'megmondóemberekkel'. Hisz jön a Paralimpia éve, jönnek a kvalifikációs versenyek, helyt kell állnod. És időközben előjön egy érzés benned, egyre erősebb, ami beindítja a vészvillogót, hogy mostmár elég, amire persze Te ...

Tovább Szólj hozzá

2019. ápr 22.

A Naaaagy Befelé Figyelés Időszaka

írta: Rékuuu
A Naaaagy Befelé Figyelés Időszaka

dsc_2722.jpg

Túl nagy volt a felhajtás körülöttem az elmúlt időszakban, interjúk, gálák, influencer munkák, fotózások, kampányok, megjelenések, rongyrázások. Az egyre több ember és munka viszont egyre kevésbé hagy nekem teret, hogy az igazán fontos dolgaimban elmélyedjek. Sokszor volt, hogy fejben nem voltam jelen az edzésen. Hetek teltek el úgy, hogy kutyafuttában ebédeltem, esténként alvás helyett a kattogó agyammal vívtam csatát: már megint mit felejtettem el? Szerződés megvan? A fotókat leokéztam? Melyik emailre kell holnap válaszolni? A produktivitás őrült nagy mestere vagyok, és csak akkor tudom elengedni a folyamatos "csinálás kényszert", amikor...kb semikor. :D
Ez nem az az élet, amit magaménak érzek, nem akarok egy konstans stressz bomba ...

Tovább Szólj hozzá

2019. már 16.

Új technológia

írta: Rékuuu
Új technológia

Ideje lesz visszarendeznem a ruhakupacokban álló hotelszobámat, mert pár óra múlva már a frankfurti repülőn ülök. Az ideút rémesen viharos volt, most derűs bárányfelhőkért imádkozok.

Sok-sok évem van benne, hogy az igényeimnek megfelelő lábbal élhessem az életem. Az elején arra számítottam, hogy a műláb viselés meg sem fog kottyanni, sitty-sutty felveszem és ugyanolyan lesz, mint a régi lábam. Már a műtét utáni napon azt tervezgettem, hogy szélsebesen fogok futni, meg sem fordult a fejemben, hogy ez nem ilyen egyszerű. Az utánalevő hónapokban jött a hullám alja, amikor ráébredtem, hogy az ép láb nem helyettesíthető semmilyen művégtaggal, de a jelenlegi technológiának (köszönöm, 21. század!) vannak furfangos ötletei arra, hogy ...

Tovább Szólj hozzá

2019. már 05.

Levegőben úszok

írta: Rékuuu
Levegőben úszok

Nagy lélegzetvétel, 3, 2, 1. A pulzusom a Garmin szerint 116, és emelkedik. Biztos vagyok benne, hogy ez nem a reptéri túl-túl-túlárazott kávétól van. A gyomrom egészen kicsi, simogatom kicsit és fejben lenyomok egy fél perces "minden rendben van" mantrát, ettől csak még feszültebb leszek. 

Nálunk a családunkban nem volt divat repkedni, mi inkább a helyi vízparti házikókban laktunk nyaranta. Reggel és este nagyokat csobbantunk és tucatnyi sült halat megettünk, kánikulában az árnyékban kártyáztunk és bogarakat futtattunk egy összetákolt akadálypályán. Némelyikük kiállt minden próbát, ezért elengedtük. 

Csak az utóbbi időben kezdtem el repülni, és ahogy ránézek a naptáramra, ez csak egyre durvább lesz.

Nincs bajom a ...

Tovább Szólj hozzá

2018. nov 22.

Lábatlantól lábatlanoknak

írta: Rékuuu
Lábatlantól lábatlanoknak

Kedves Sorstársaim!

Sok szakembertől, baráttól tudom, hogy követitek a blogomat és ez tök jól esik. Hallom, hogy vannak, akik Közületek most friss műtöttként "lábadoznak", páran talán már megkezdtétek a rehabilitációt, és lehet, hogy most épp Te vagy az egyik, aki az új életét építgeti az átélt trauma után. Mindegy, melyik stációban vagy, szeretnék mesélni Neked valamit. 

Ugorjunk vissza időben, 2014 júliusára. Az állapotom még nem volt stabil, a lélegeztető gép tette a dolgát, a gyorsan összerakott kislábam épp csak hogy egyben volt a baleset után. Tisztában voltam vele, hogy gyökeresen megváltozik az életem ezután, de a befordulás helyett elkezdtem a problémák megoldására figyelni. Napról napra érett bennem egy ...

Tovább Szólj hozzá

2018. okt 08.

ILYEN VOLT A NAGYON ELSŐ FUTÓVERSENYEM!

írta: Rékuuu
ILYEN VOLT A NAGYON ELSŐ FUTÓVERSENYEM!

2018. október 6, szombat reggel 7.

Fél órával hamarabb kelek, mint az ébresztőm, gyorsan felülök az ágyra és kidörzsölöm az álmot a szememből. Hol vagyok, milyen nap van ma? Jön a felismerés: TE.JÓ.ÉG...

Ma lesz életem egyik legnagyobb mérföldköve, ma állok rajthoz, ma ér célba mindaz, amiről 4 éve álmodoztam. 

Pár óra múlva már a futólábat szerelem át a hétköznapi helyére, ideges, de annál határozottabb kézmozdulatokkal applikálom az adaptert a tokhoz. Közben gondolatban el is beszélgetek vele, hogy: Hé, Te, Tok! Le ne merj esni rólam, ma légyszíves maradj a helyeden hogy átadhassam magamat az élménynek.

Talpra állok, ugrálok párat, mint egy kisnyuszi, bemelegítek, körbenézek. A Suhanj egyenpólók mindenhol kéken ...

Tovább Szólj hozzá

2018. sze 10.

Levél a Robotlábamhoz

írta: Rékuuu
Levél a Robotlábamhoz

Kezemben szorongatom az éjféli vörösbort, és közben azt fontolgatom, hogy írok Neked.

Őrültség egy lábhoz(tárgyhoz) beszélni? Meglehet.

Neked írok, Te Robotláb, aki az éjjeli szekrénynek nekidőlve pihensz csendesen. Ma is sokat dolgoztál.

Na állj, mi az, hogy dolgoztál? ÉN voltam az, aki dolgozik, nem Te. ÉN edzek minden nap, ÉN küzdök az elemekkel, ÉN siránkozok, ha nem tudom teljesíteni a túrát a szerelmemmel, ÉN iszom meg a levét, amikor TE baszakodsz.

Tudod, nagyon unom, hogy mindig átalakulsz és állandóan új alkatrészekkel bővülsz, teljesen összezavarsz. Sokszor nyikorogsz, reggelenként morcos és rideg vagy hozzám. Energia híján pedig csipogsz. Nem tudlak megérteni, mintha sokszor nem egy nyelvet beszélnénk.

Néha ...

Tovább Szólj hozzá

2018. aug 20.

Beragadás Vége: FUTÁS

írta: Rékuuu
Beragadás Vége: FUTÁS

Létezik egy ultimate paradoxon, az elengedés paradoxonja. 

Minél jobban rágörcsölsz egy álmodra, annál távolabb kerül tőled. És minél hatékonyabban elengeded és rábízod a kimentelét a náladnál nagyobb erőkre, annál jobban fog hozzád visszatalálni. (elsőre totális mindfuck ...)

Sokáig azt hittem, hogy elengedni fontos dolgokat nagy gyengeség és közömbösség, amit csak azok csinálnak, akik a könnyebb utat választják. Mégis hogyan lehet hagyni valamit elúszni, amiért olyan sokat küzdöttél? Pont most, amikor már annyi munka van a hátad mögött, annyi kiskapun kopogtattál, megannyi Spartan Race falat megmásztál. Mi ez, ha nem gyáva menekülés?

Ez a négy év volt életem legjobb és legaljasabb tanítómestere. Amikor már azt ...

Tovább Szólj hozzá

2018. júl 16.

BERAGADÁS: ’kilábalás’ 2. Rész

írta: Rékuuu
BERAGADÁS: ’kilábalás’ 2. Rész

Reggel 7 van, a papagájaim, 'A Csipik' visítva köszöntik a reggelt. Nem tudom kidörzsölni az álmot a szememből ezért adok még magamnak 10 percet, magamra húzom a paplant, mint védőburkot és egy kis résen keresztül szemlélem a szoba fényeit. Nincs kedvem felkelni, nincs kedvem a naphoz, nekem édesmindegy, hogy mi lesz ma. Arra gondolok, hogy milyen nyomasztó a mostani valóság, ettől még kedvetlenebb leszek, még kissebbre gömbölyödök össze. A paplanrésen keresztül meglátom a festményem, amit még 2 évvel ezelőtt pingáltam egy reggeli ébredés után, arról szól, hogy a sötétségből futok a fény felé.

Amikor a jövőmre gondolok, elfog a félelem. Ami ezidáig sosem merült föl kételyként, most egyszerre zúdul a nyakamba: mi lesz velem 5-10 ...

Tovább Szólj hozzá

2018. júl 03.

BERAGADÁS: "kilábalás" 1. rész

írta: Rékuuu
BERAGADÁS: "kilábalás" 1. rész

Kr. e. 49. Január 10. Caesar elveti a kockát és átlépi a Rubikont , ezzel beindít egy brutál nagy csetepatét.

Pedig nem is sokkal előtte még átmeneti  nyugi  volt a birodalomban. 3 hataloméhes ember, Cézár, Pompeius és Crassus uralkodott, és hogy ne essenek egymás torkának,  lebusinesselték maguk között, hogy kinek mi jár. Igen ám, de meghalt Crassus, így két dudás maradt egy csárdában. Pompeius összefogott a szenátussal, nyélbe ütött egy olyan törvényt, amivel kényszerhelyzetbe hozta az ellenfelét: Cézárnak kötelessége Rómában megjelennie a közelgő konzul választáson, ha nem teszi, oda a hatalma. Mit volt mit tenni, Cézár útra kelt seregével, tábort vert a Rubikonnál.
Talán leült a folyó partjára és gondolkodóba esett. ...

Tovább Szólj hozzá

2018. máj 22.

„A NEM JÓL LEVÉS OKÉSSÁGA”

írta: Rékuuu
„A NEM JÓL LEVÉS OKÉSSÁGA”

Szituáció: 
-Szia, Réka! Hogy vagy? 
-Héj, hmm, köszönöm a kérdést, most nem vagyok jól, egy elég nehéz időszakon megyek keresztül.
-De azért jól leszel, ugye? 
-Hát... majd megoldódik. 
-Minden rendben lesz, szia!

Mindig is zavart ez a már-már idegesítően sokszor előforduló felszínes párbeszéd és sosem értettem, hogy miért hagy bennem feszültséget. Most megvilágosodtam.

Szóval tegyük helyre: Miért kell mindig jól legyek ? Tényleg nem értem. 
Oké, senki sem szeret rosszul lenni, fájdalmakat átélni, akadozni az életben. Nyilván sokkal szívesebben szorongatunk egy fröccsöt a Duna-parton, mint szorongunk a problémáinkon.
Mi mindannyian a boldogságra születtünk, csakhogy egyre inkább azt érzem, átbillentünk a ló ...

Tovább Szólj hozzá

2018. máj 17.

Miért tűntem el?

írta: Rékuuu
Miért tűntem el?

Egyáltalán mi nevezhető eltűnésnek? A virtuális világból való kivonulás? 

Hm. Biztosan észrevettétek, hogy nem voltam aktív, nem posztoltam, fittyet se hánytam sok-sok megkeresésre, üzenetre. Vannak ilyen periódusok, ha fejre áll az ember, akkor is. Próbálok hiteles maradni önmagam számára, mégha néha ez ahhoz vezet, hogy eltűnök. Szóval mi a szösz van most? 

 

Azt hiszem, fordulóponthoz érkeztem. Lassan közeledik a balesetem 4. évfordulója. Több, mint 50 előadást tartottam országszerte és és országhatáron túl, részt vettem számtalan divatkampányban, divateseményen, kórházi sérülteket látogattam önszorgalomból, sok tucat blogbejegyzést megírtam, önismeretre tanító "Álomkészítő órákat" tartottam tiniknek, ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 25.

A lemez két oldala

írta: Rékuuu
A lemez két oldala

BLOGPOST 2018/02

Gyerekkorom óta félek a sötéttől. Még mindig emlékszem rá, amikor kicsiként az élénk fantáziám félelmetes lényeket vetített a sötét szobába. Egy este hadjáratot indítottam a t-rexek, mumusok és vámpírok ellen: begyömöszöltem őket a ruhásszekrénybe és rájuk csuktam az ajtót. Többet nem jöttek elő. (Bár be kell vallanom, még a mai napig úgy alszom el, hogy egy kis fény mindig pislákol a szobában.)

Múlt hónapban meghívást kaptam Janikovszky Éva – A lemez két oldala jótékonysági előadásra, Tollár Mónika rendezésében. Színházi élmény vakon, ez volt a leírásban. Bár a SUHANJ!  Fitness - ben rendszeresen együtt edzek látássérültekkel, az ő világukat még távolról sem fedeztem fel egészen ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 15.

Kapu nyitás

írta: Rékuuu
Kapu nyitás

BLOGPOST 2018/1

Ismét beszélnünk kell, ezúttal is magammal. Úgy, mint egy családi kupaktanácsban, ahol hárman vagyunk.


Az egyik sarokban a gyerek énem ül. 8 éves kislány, aki legoból űrhajót épít, ebihalakat idomít a sárban, a kutyáival a búzatáblában nyulakat hajt. Hivatásként hősnő szeretne lenni, bármit is jelentsen ez.


A másik sarok a felnőtt Réka sarka, a huszonpáréves-féligegyetemista-lábatlan-blogger-előadó, aki quarter life crisis-ba süllyedt, tipikus Y-os. Neki már vannak gondjai, és szeret bennük is ragadni. A vállára szakadt a felnőttlét, amiben a mosoly egyre csak fogy. Hivatásaként biztonságot keres, bár pontosan tudja, hogy ez is olyan illúzió, mint a Tinder.

És végül velük szemben ülök én, a ...

Tovább Szólj hozzá

2017. dec 17.

MORRISONS 2

írta: Rékuuu
MORRISONS 2

Napok óta töröm a fejem, hogy mi legyen, megírjam-e ezt a történetet, vagy sem...Nem szeretek sem panaszkodni, sem ujjal mutogatni másokra, a buszos bejegyzésem után is napokig forrongott a social media, vele együtt a gyomrom is. Pedig békepárti vagyok.
Nagy levegőt veszek mégis, és laptopot ragadok, mert ha nem adom a tanulságot a nyilvánosság tudtára, miért is várnám el, hogy javuljon bármi a környezetemben? 

Újabb STORYTIME!

A barátaim és én egy házibuli után táncos hangulatba kerültünk és mivel velünk szemben ott egy, eddig színvonalasnak hitt szórakozóhely, a Morrisons 2, hát megcéloztuk. A helyiség "szabályzata" az, hogy a belépő befizetése után föl és le kell menni nagyon sok lépcsőt, megkerülve a földszinti hallt. ...

Tovább Szólj hozzá

2017. nov 07.

Nyílt Üzenet az Egómhoz

írta: Rékuuu
Nyílt Üzenet az Egómhoz

 

Egóm, muszáj beszélnünk. Nyíltan, hogy még nagyobb súlya legyen.

Már jó ideje próbállak kikapcsolni, vagy legalább lecsillapítani,mert az agyamra mész, 

Te kis pofátlanul pimasz, Te. 

Hadd hívjalak ezentúl Eusztáknak, mert pont olyan vagy, mint egy pöffeszkedő kisbéka.

 

Régen mi egyek voltunk, nem háborúztunk, úgy tekintettem rád, mint büszke-ségemre. 

Ma miért vicsorogsz rám állandóan? És mióta lettek ilyen szörnyen nagy szemfogaid?

Ha megbotlok az utcán, egyből a fülembe súgod: "Vajon ezt kik látták? Mennyire vagyok ciki 10-es skálán?"

Mióta érzed úgy, hogy bele kell pofáznod az én világmegváltó terveimbe,

és miért mondogatod mindig nekem, hogy diploma nélkül nem viszem semmire az életben?

...

Tovább Szólj hozzá

ego ajjajjjj miafranc

2017. okt 01.

Gyors hajnali gondolat

írta: Rékuuu
Gyors hajnali gondolat

Az oké (illetve nem oké, de így van), hogy engem furcsaságnak néz a környezet, mert valahogy máshogy élek. Félelmet, eltitkolt szorongást, borzongást hozok sokszor az engem észlelő emberek gondolataiba.

De elgondolkoztam egyvalamin. Vajon kevésbé fájdalmas-e butaságban élni? Mármint vegyük a buta embert, aki nem érti az őt körülvevő világot. Vajon kevésbé fájdalmas-e az ő élete, mint az enyém? Hm, szerintem nem.

Inkább vagyok lábatlan, mint buta. 

Fénysebességgel száguldó gondolatokkal teli Réka

Tovább Szólj hozzá

2017. sze 15.

Életem darabkái

írta: Rékuuu
Életem darabkái

Olyan gondolat vagyok, akit szeretettel várnak. A nagy intelligenciából kiszakítok egy darabot magamnak és létrejövök.

Olyan csecsemő vagyok, aki egyszer üvölt, másszor mosolyog és ezt ciklikusan napi százszor eljátssza. A szülők a hajukat tépik. Rajongok az új világért, és a szeretetért, ami körbevesz. Akaratos és életerős vagyok.

Olyan pelenkás vagyok, aki lassan a bilire szokik, emiatt sokszor van hiszti. A hulló őszi faleveleket tartom a legcsodálatosabbnak, ehhez babanyelven visongó ódákat is költök. Időközben két másik baba is kerül a házhoz, akiket a szárnyaim alá veszek testvérekként. Védelmező hőstestvérnő válik belőlem.

Olyan kiscsoportos vagyok, akit a fogócskában senki nem tud elkapni. Én viszont mindenkit ...

Tovább Szólj hozzá

2017. aug 04.

A komfort zónáról

írta: Rékuuu
A komfort zónáról

Ma reggel 5-kor visít az ébresztő, kinyomom, kiülök az ágy szélére. Közel vagyok hozzá, hogy viszontlássam a vacsorámat. A napokban-hetekben-hónapokban filmforgatásokon vagyok ami sokat kivesz belőlem, pláne ebben a lehetetlen melegben. Hajnali 2 körül beestem az ágyba a forgatás után és egy tubus gyulladáscsökkentőt rápacsmagoltam a kislábamra, hátha aznapra még talpra tudok állni. 

Minden reggel van egy sorsdöntő pillanat, amikor a fejekben eldől a nap. Ha úgy kelek ki az ágyból, hogy legyünk már túl rajta, akkor inkább visszaalszok. Akkor az egész értelmét veszti, eltűnik belőle a játék, az izgalom. Akkor eggyel több strigula kerül a semmilyen napok listájára. Őszintén megvallom, minden reggel egy mini-mélypont számomra. ...

Tovább Szólj hozzá