2018. okt 08.

ILYEN VOLT A NAGYON ELSŐ FUTÓVERSENYEM!

írta: Rékuuu
ILYEN VOLT A NAGYON ELSŐ FUTÓVERSENYEM!

2018. október 6, szombat reggel 7.

Fél órával hamarabb kelek, mint az ébresztőm, gyorsan felülök az ágyra és kidörzsölöm az álmot a szememből. Hol vagyok, milyen nap van ma? Jön a felismerés: TE.JÓ.ÉG...

Ma lesz életem egyik legnagyobb mérföldköve, ma állok rajthoz, ma ér célba mindaz, amiről 4 éve álmodoztam. 

Pár óra múlva már a futólábat szerelem át a hétköznapi helyére, ideges, de annál határozottabb kézmozdulatokkal applikálom az adaptert a tokhoz. Közben gondolatban el is beszélgetek vele, hogy: Hé, Te, Tok! Le ne merj esni rólam, ma légyszíves maradj a helyeden hogy átadhassam magamat az élménynek.

Talpra állok, ugrálok párat, mint egy kisnyuszi, bemelegítek, körbenézek. A Suhanj egyenpólók mindenhol kéken ...

Tovább Szólj hozzá

2018. sze 10.

Levél a Robotlábamhoz

írta: Rékuuu
Levél a Robotlábamhoz

Kezemben szorongatom az éjféli vörösbort, és közben azt fontolgatom, hogy írok Neked.

Őrültség egy lábhoz(tárgyhoz) beszélni? Meglehet.

Neked írok, Te Robotláb, aki az éjjeli szekrénynek nekidőlve pihensz csendesen. Ma is sokat dolgoztál.

Na állj, mi az, hogy dolgoztál? ÉN voltam az, aki dolgozik, nem Te. ÉN edzek minden nap, ÉN küzdök az elemekkel, ÉN siránkozok, ha nem tudom teljesíteni a túrát a szerelmemmel, ÉN iszom meg a levét, amikor TE baszakodsz.

Tudod, nagyon unom, hogy mindig átalakulsz és állandóan új alkatrészekkel bővülsz, teljesen összezavarsz. Sokszor nyikorogsz, reggelenként morcos és rideg vagy hozzám. Energia híján pedig csipogsz. Nem tudlak megérteni, mintha sokszor nem egy nyelvet beszélnénk.

Néha ...

Tovább Szólj hozzá

2018. aug 20.

Beragadás Vége: FUTÁS

írta: Rékuuu
Beragadás Vége: FUTÁS

Létezik egy ultimate paradoxon, az elengedés paradoxonja. 

Minél jobban rágörcsölsz egy álmodra, annál távolabb kerül tőled. És minél hatékonyabban elengeded és rábízod a kimentelét a náladnál nagyobb erőkre, annál jobban fog hozzád visszatalálni. (elsőre totális mindfuck ...)

Sokáig azt hittem, hogy elengedni fontos dolgokat nagy gyengeség és közömbösség, amit csak azok csinálnak, akik a könnyebb utat választják. Mégis hogyan lehet hagyni valamit elúszni, amiért olyan sokat küzdöttél? Pont most, amikor már annyi munka van a hátad mögött, annyi kiskapun kopogtattál, megannyi Spartan Race falat megmásztál. Mi ez, ha nem gyáva menekülés?

Ez a négy év volt életem legjobb és legaljasabb tanítómestere. Amikor már azt ...

Tovább Szólj hozzá

2018. júl 16.

BERAGADÁS: ’kilábalás’ 2. Rész

írta: Rékuuu
BERAGADÁS: ’kilábalás’ 2. Rész

Reggel 7 van, a papagájaim, 'A Csipik' visítva köszöntik a reggelt. Nem tudom kidörzsölni az álmot a szememből ezért adok még magamnak 10 percet, magamra húzom a paplant, mint védőburkot és egy kis résen keresztül szemlélem a szoba fényeit. Nincs kedvem felkelni, nincs kedvem a naphoz, nekem édesmindegy, hogy mi lesz ma. Arra gondolok, hogy milyen nyomasztó a mostani valóság, ettől még kedvetlenebb leszek, még kissebbre gömbölyödök össze. A paplanrésen keresztül meglátom a festményem, amit még 2 évvel ezelőtt pingáltam egy reggeli ébredés után, arról szól, hogy a sötétségből futok a fény felé.

Amikor a jövőmre gondolok, elfog a félelem. Ami ezidáig sosem merült föl kételyként, most egyszerre zúdul a nyakamba: mi lesz velem 5-10 ...

Tovább Szólj hozzá

2018. júl 03.

BERAGADÁS: "kilábalás" 1. rész

írta: Rékuuu
BERAGADÁS: "kilábalás" 1. rész

Kr. e. 49. Január 10. Caesar elveti a kockát és átlépi a Rubikont , ezzel beindít egy brutál nagy csetepatét.

Pedig nem is sokkal előtte még átmeneti  nyugi  volt a birodalomban. 3 hataloméhes ember, Cézár, Pompeius és Crassus uralkodott, és hogy ne essenek egymás torkának,  lebusinesselték maguk között, hogy kinek mi jár. Igen ám, de meghalt Crassus, így két dudás maradt egy csárdában. Pompeius összefogott a szenátussal, nyélbe ütött egy olyan törvényt, amivel kényszerhelyzetbe hozta az ellenfelét: Cézárnak kötelessége Rómában megjelennie a közelgő konzul választáson, ha nem teszi, oda a hatalma. Mit volt mit tenni, Cézár útra kelt seregével, tábort vert a Rubikonnál.
Talán leült a folyó partjára és gondolkodóba esett. ...

Tovább Szólj hozzá

2018. máj 22.

„A NEM JÓL LEVÉS OKÉSSÁGA”

írta: Rékuuu
„A NEM JÓL LEVÉS OKÉSSÁGA”

Szituáció: 
-Szia, Réka! Hogy vagy? 
-Héj, hmm, köszönöm a kérdést, most nem vagyok jól, egy elég nehéz időszakon megyek keresztül.
-De azért jól leszel, ugye? 
-Hát... majd megoldódik. 
-Minden rendben lesz, szia!

Mindig is zavart ez a már-már idegesítően sokszor előforduló felszínes párbeszéd és sosem értettem, hogy miért hagy bennem feszültséget. Most megvilágosodtam.

Szóval tegyük helyre: Miért kell mindig jól legyek ? Tényleg nem értem. 
Oké, senki sem szeret rosszul lenni, fájdalmakat átélni, akadozni az életben. Nyilván sokkal szívesebben szorongatunk egy fröccsöt a Duna-parton, mint szorongunk a problémáinkon.
Mi mindannyian a boldogságra születtünk, csakhogy egyre inkább azt érzem, átbillentünk a ló ...

Tovább Szólj hozzá

2018. máj 17.

Miért tűntem el?

írta: Rékuuu
Miért tűntem el?

Egyáltalán mi nevezhető eltűnésnek? A virtuális világból való kivonulás? 

Hm. Biztosan észrevettétek, hogy nem voltam aktív, nem posztoltam, fittyet se hánytam sok-sok megkeresésre, üzenetre. Vannak ilyen periódusok, ha fejre áll az ember, akkor is. Próbálok hiteles maradni önmagam számára, mégha néha ez ahhoz vezet, hogy eltűnök. Szóval mi a szösz van most? 

 

Azt hiszem, fordulóponthoz érkeztem. Lassan közeledik a balesetem 4. évfordulója. Több, mint 50 előadást tartottam országszerte és és országhatáron túl, részt vettem számtalan divatkampányban, divateseményen, kórházi sérülteket látogattam önszorgalomból, sok tucat blogbejegyzést megírtam, önismeretre tanító "Álomkészítő órákat" tartottam tiniknek, ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 25.

A lemez két oldala

írta: Rékuuu
A lemez két oldala

BLOGPOST 2018/02

Gyerekkorom óta félek a sötéttől. Még mindig emlékszem rá, amikor kicsiként az élénk fantáziám félelmetes lényeket vetített a sötét szobába. Egy este hadjáratot indítottam a t-rexek, mumusok és vámpírok ellen: begyömöszöltem őket a ruhásszekrénybe és rájuk csuktam az ajtót. Többet nem jöttek elő. (Bár be kell vallanom, még a mai napig úgy alszom el, hogy egy kis fény mindig pislákol a szobában.)

Múlt hónapban meghívást kaptam Janikovszky Éva – A lemez két oldala jótékonysági előadásra, Tollár Mónika rendezésében. Színházi élmény vakon, ez volt a leírásban. Bár a SUHANJ!  Fitness - ben rendszeresen együtt edzek látássérültekkel, az ő világukat még távolról sem fedeztem fel egészen ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 15.

Kapu nyitás

írta: Rékuuu
Kapu nyitás

BLOGPOST 2018/1

Ismét beszélnünk kell, ezúttal is magammal. Úgy, mint egy családi kupaktanácsban, ahol hárman vagyunk.


Az egyik sarokban a gyerek énem ül. 8 éves kislány, aki legoból űrhajót épít, ebihalakat idomít a sárban, a kutyáival a búzatáblában nyulakat hajt. Hivatásként hősnő szeretne lenni, bármit is jelentsen ez.


A másik sarok a felnőtt Réka sarka, a huszonpáréves-féligegyetemista-lábatlan-blogger-előadó, aki quarter life crisis-ba süllyedt, tipikus Y-os. Neki már vannak gondjai, és szeret bennük is ragadni. A vállára szakadt a felnőttlét, amiben a mosoly egyre csak fogy. Hivatásaként biztonságot keres, bár pontosan tudja, hogy ez is olyan illúzió, mint a Tinder.

És végül velük szemben ülök én, a ...

Tovább Szólj hozzá

2017. dec 17.

MORRISONS 2

írta: Rékuuu
MORRISONS 2

Napok óta töröm a fejem, hogy mi legyen, megírjam-e ezt a történetet, vagy sem...Nem szeretek sem panaszkodni, sem ujjal mutogatni másokra, a buszos bejegyzésem után is napokig forrongott a social media, vele együtt a gyomrom is. Pedig békepárti vagyok.
Nagy levegőt veszek mégis, és laptopot ragadok, mert ha nem adom a tanulságot a nyilvánosság tudtára, miért is várnám el, hogy javuljon bármi a környezetemben? 

Újabb STORYTIME!

A barátaim és én egy házibuli után táncos hangulatba kerültünk és mivel velünk szemben ott egy, eddig színvonalasnak hitt szórakozóhely, a Morrisons 2, hát megcéloztuk. A helyiség "szabályzata" az, hogy a belépő befizetése után föl és le kell menni nagyon sok lépcsőt, megkerülve a földszinti hallt. ...

Tovább Szólj hozzá

2017. nov 07.

Nyílt Üzenet az Egómhoz

írta: Rékuuu
Nyílt Üzenet az Egómhoz

 

Egóm, muszáj beszélnünk. Nyíltan, hogy még nagyobb súlya legyen.

Már jó ideje próbállak kikapcsolni, vagy legalább lecsillapítani,mert az agyamra mész, 

Te kis pofátlanul pimasz, Te. 

Hadd hívjalak ezentúl Eusztáknak, mert pont olyan vagy, mint egy pöffeszkedő kisbéka.

 

Régen mi egyek voltunk, nem háborúztunk, úgy tekintettem rád, mint büszke-ségemre. 

Ma miért vicsorogsz rám állandóan? És mióta lettek ilyen szörnyen nagy szemfogaid?

Ha megbotlok az utcán, egyből a fülembe súgod: "Vajon ezt kik látták? Mennyire vagyok ciki 10-es skálán?"

Mióta érzed úgy, hogy bele kell pofáznod az én világmegváltó terveimbe,

és miért mondogatod mindig nekem, hogy diploma nélkül nem viszem semmire az életben?

...

Tovább Szólj hozzá

ego ajjajjjj miafranc

2017. okt 01.

Gyors hajnali gondolat

írta: Rékuuu
Gyors hajnali gondolat

Az oké (illetve nem oké, de így van), hogy engem furcsaságnak néz a környezet, mert valahogy máshogy élek. Félelmet, eltitkolt szorongást, borzongást hozok sokszor az engem észlelő emberek gondolataiba.

De elgondolkoztam egyvalamin. Vajon kevésbé fájdalmas-e butaságban élni? Mármint vegyük a buta embert, aki nem érti az őt körülvevő világot. Vajon kevésbé fájdalmas-e az ő élete, mint az enyém? Hm, szerintem nem.

Inkább vagyok lábatlan, mint buta. 

Fénysebességgel száguldó gondolatokkal teli Réka

Tovább Szólj hozzá

2017. sze 15.

Életem darabkái

írta: Rékuuu
Életem darabkái

Olyan gondolat vagyok, akit szeretettel várnak. A nagy intelligenciából kiszakítok egy darabot magamnak és létrejövök.

Olyan csecsemő vagyok, aki egyszer üvölt, másszor mosolyog és ezt ciklikusan napi százszor eljátssza. A szülők a hajukat tépik. Rajongok az új világért, és a szeretetért, ami körbevesz. Akaratos és életerős vagyok.

Olyan pelenkás vagyok, aki lassan a bilire szokik, emiatt sokszor van hiszti. A hulló őszi faleveleket tartom a legcsodálatosabbnak, ehhez babanyelven visongó ódákat is költök. Időközben két másik baba is kerül a házhoz, akiket a szárnyaim alá veszek testvérekként. Védelmező hőstestvérnő válik belőlem.

Olyan kiscsoportos vagyok, akit a fogócskában senki nem tud elkapni. Én viszont mindenkit ...

Tovább Szólj hozzá

2017. aug 04.

A komfort zónáról

írta: Rékuuu
A komfort zónáról

Ma reggel 5-kor visít az ébresztő, kinyomom, kiülök az ágy szélére. Közel vagyok hozzá, hogy viszontlássam a vacsorámat. A napokban-hetekben-hónapokban filmforgatásokon vagyok ami sokat kivesz belőlem, pláne ebben a lehetetlen melegben. Hajnali 2 körül beestem az ágyba a forgatás után és egy tubus gyulladáscsökkentőt rápacsmagoltam a kislábamra, hátha aznapra még talpra tudok állni. 

Minden reggel van egy sorsdöntő pillanat, amikor a fejekben eldől a nap. Ha úgy kelek ki az ágyból, hogy legyünk már túl rajta, akkor inkább visszaalszok. Akkor az egész értelmét veszti, eltűnik belőle a játék, az izgalom. Akkor eggyel több strigula kerül a semmilyen napok listájára. Őszintén megvallom, minden reggel egy mini-mélypont számomra. ...

Tovább Szólj hozzá

2017. júl 20.

Harmadik reneszánszom

írta: Rékuuu
Harmadik reneszánszom

13:50, Velence. 35 fok, tikkasztó hőség, ami még árnyékban is gatyarohasztó. Ugyanolyan meleg van, mint 3 éve volt, amikor egy új időszámítás kezdődött az életemben, amikor robotlánnyá alakultam. Mintha ma történt volna minden.

Kiülünk a strandra és palacsintát eszünk. Na meg sört iszunk. Szemléljük a tájat, a „húspiacot”. Az embereket, akik kiraknak sok mindent, amiről úgy gondolják, hogy szexi, és eltakargatják kendővel azokat, amik nem kívánatos testi hibák, súlyfeleslegek. És ó Istenem, milyen sok itt a kendő. Szinte túl sok.

Visszaemlékszem, hogy milyen hülye voltam régen. Vékony, izmos lány voltam, kicsi bájakkal megáldva, ez utóbbi rettentő mértékben okozott feszengést bennem, ha strandra mentem, vagy ha alapvetően ...

Tovább Szólj hozzá

2017. júl 09.

Megbocsájtok

írta: Rékuuu
Megbocsájtok

Annyi negatív attrocitás ért az utóbbi időben, hogy minden energiatartalékomat össze kellett szednem a helytállás jegyében. Volt, hogy napokig dühöngtem és gondolatban ujjal mutogattam a külvilágra, amiért ezt a sok bántást és feszültséget a nyakamba eresztette, figyelmen kívül hagyva azt az egyszerű tényt, hogy így is van elég megoldani való problémám. 

Tegnap meguntam a letargiámat. Sokkal fárasztóbb szarul lenni, mint jól. Több energiát vesz el tőlem és hátráltatja a robotlányságomat. Piszkosul.

Szóval most elengedek mindent.

Megbocsájtok

a környezetnek, akik szinte mindig űrlénynek és csodabogárnak néznek, amerre csak járok.

a körúti zöldséges fiúnak, aki becsapott egy kiló eper árával.

annak a férfinak, ...

Tovább Szólj hozzá

szeretet nyugi lábatlanságok robotélet

2017. jún 13.

Vonatkoztatási rendszer - kihez mérten vagyok én jó?

írta: Rékuuu
Vonatkoztatási rendszer - kihez mérten vagyok én jó?

Mostanában - és szinte mindig olyan közegben mozgok, ahol "ép testi adottságokkal élőkkel" dolgozok/bulizok/tanulok együtt. Magyarán ők kerekítik felfelé a lábak számának arányát, ha egy asztalnál ülünk, nem én. És ez jól is van így, én nagyon jól érzem magam velük.

Viszont valahol elképesztően nagy belső konfrontáció alakul ki bennem a különböző életstílusaink miatt, amit időről időre helyre kell raknom magamban. 

img_1703.JPG

Vegyünk egy tipikus napot: egy forgatási/interjú/előadás nap, amikor felkerekedek itthonról, és felpattanok a bkv-ra. (bkk, whatever)
LÉPCSŐ mindenhol. Sebaj, veszek egy nagy levegőt és arra gondolok, hogy legalább edzésben maradok. Beérek a célállomásba. Csak a bejáratig szintén mindig lépcső ...

Tovább Szólj hozzá

2017. máj 21.

Önelfogadás nélkül az egész egy nagy NUDLI.

írta: Rékuuu
Önelfogadás nélkül az egész egy nagy NUDLI.

Önelfogadás. 

Könnyű kimondani, könnyű prédikálni róla órák hosszat tréningeken, de annál nehezebb végre is hajtani. 

Észrevettem magamon, hogy az életemben megjelenő legtöbb probléma abból eredeztethető, hogy időnként nem találom a belső hangom. Hogy mérges vagyok bizonyos múltbeli történésekre, amiket már megváltoztatni nem tudok. Hogy időnként a sok "társadalmi bekövesedett norma" elnyomja a kis törékeny robotlányságomat. Ilyenkor az önelfogadásom a nullával egyenlő. Feszültség generálódik bennem a mostani helyzet és az elképzelt "boldog" helyzet között.

kicsinyitett.JPG

Habár elindultam az önelfogadás rögös ösvényén, és rendkívül jól haladok a régi életem 21 évéhez képest, mégis azt érzem, hogy ez a fejlődés soha ...

Tovább Szólj hozzá

2017. máj 04.

Mindig sír a szánk, de miért?

írta: Rékuuu
Mindig sír a szánk, de miért?

Problémaközpontú életet élünk nagyon sokan. Borzasztó, ha hideg van. Idegesek vagyunk, ha 5 percet sorban kell állni. Baj, ha el kell engedni előttünk a buszt. Csak közben nem vesszük észre az eső utáni finom illatokat, a kedves bussofőrt aki a századik beszólongatás után is őszintén tud mosolyogni az utasokra, az ablakunkon bekukucskáló lepkét. 

A legőszintébben: Az utóbbi hónapjaim nekem is sokszor így teltek. Nem vettem észre 100%-ra, de éreztem magamon, hogy valami nincs rendben (ismét?). Problémázni kezdtem apró dolgokon, amik igazán jelentéktelennek számítanának egyébként. És itt nem az volt a gond, hogy elkezdtem foglalkozni a problémákkal, hanem hogy csakis ezekre figyeltem.

Baromira meg lehet unni a problémázást. Nemcsak ...

Tovább Szólj hozzá

boldogság szeretet chillthefuckdown noproblems

2017. ápr 15.

SZIA VILÁG, ÉN ÍGY VAGYOK KÜLÖNLEGES!

írta: Rékuuu
SZIA VILÁG, ÉN ÍGY VAGYOK KÜLÖNLEGES!

Az emberek félnek különlegesnek lenni. 

Pedig mindannyian azok vagyunk, egytől egyig. Ki belül, ki odakinn hordoz valami egyediséget. Mégis félünk ezt megmutatni. Miért van ez?

Emlékszem, serdülőkoromban kezdett motoszkálni bennem az a gondolat először, hogy ne lógjak ki soha a sorból. Ne akarjak se világot megváltani, se lázadni, mert az embereknek az nem tetszik.Akkor sok baj lenne velem. Az osztályomban is a tömeg akarata dominált akkoriban és aki furcsa volt nekik, vagy máshogy viselkedett, azt a többiek egyből felcímkézték kívülállónak. Rengeteg banda ( cica ) harcot láttam már osztályon belül, amik mindig kimerültek a verbális bántásokban. De talán az mindig jobban fáj, mint a fizikai bántalmazás. Mindig éreztem, hogy ez nem ...

Tovább Szólj hozzá