2016. nov 11.

Szeretni és szeretve lenni

írta: Rékuuu
Szeretni és szeretve lenni

Téves azt gondolnunk, hogy az életünk végtelen, és még millió időnk van a halál előtt. Bullshit.

Mindig mindent halogatunk(most nincs pénzem, időm, energiám), embereket hagyunk kisétálni az életünkből, akiket egyébként szerethetnénk, napról napra ugyanazt az egysíkú teendőket csináljuk, mondván: úgyis lesz még bőven idő "tenni".          
Pedig ez is csak egy olyan illúzió, ami megvezet és vakvágányra terel. Nincs arra SEMMI garancia, hogy másnap fel tudsz kelni az ágyból, vagy egyáltalán ki tudnád nyitni a szemed. Ahogy arra sincsen semmi biztosíték, hogy az általad fontosnak tartott személy szintén létezni fog (ebben a világban) holnap is.

tgd_4936.jpg

Egyetlen egy dolog örök: a jelen gyönyörű pillanata. MOST minden adva van, ...

Tovább Szólj hozzá

boldogság szeretet carpe diem csodaélet

2015. dec 15.

Örök körforgás

írta: Rékuuu
Örök körforgás

A minap teli volt ellentmondásokkal. Felkelésnél már éreztem, hogy nem tudok meditálni, helyette idegesen keresgettem, hogy milyen nadrágot vegyek ma föl...Micsoda probléma! Ez igen! 
Elindultam hát az egyetemre. Fájt, hogy útközben szinte mindenki, mint a birka úgy bámul rám, pedig hosszú nadrágban voltam és csak egy mankó volt nálam.'Szegény lány, biztos fáj a lábaaa!' Hát még ha kicsomagoltam volna a lábam, akkor estek volna hanyatt! Haha. El akartam bújni a kíváncsi szemek elől, de ez pont azt eredményezte, hogy még jobban vizsgáltak. Egyértelműen rossz közérzetem volt,és ezért a rossz érzéseket és ingereket vonzottam be, és vettem magamra. És akkor következett az az áldott 27 lépcsőfok, ami a kar bejáratához vezet...Ilyenkor ...

Tovább Szólj hozzá

boldogság szeretet carpe diem műláb

2015. júl 20.

Reneszánsz

írta: Rékuuu
Reneszánsz

Ma ünneplem az újjászületésem első évfordulóját. Valahogy sokkal fontosabb ez az időpont számomra, mint a rendes születésem napja. Egy éve pontosan ezen a napon, 13:38-kor balesetet szenvedtünk. Aznap is tikkasztó hőség volt, csak úgy, mint ma. Erős belső késztetést érzek arra most, hogy pontosan egy év elteltével számot adjak magamnak arról, hogy milyen célokat sikerült elérnem, honnan indultam és hova tartok. Lássuk, vajon mi az, amit letettem/le fogok tenni az asztalra, mert megérdemeltem egy újabb esélyt az életben maradásra. Nagy vonalakban.

Egy percig nem kételkedtem abban, hogy elvesztem az életem. Egész kicsi koromtól úgy neveltek, hogy megálljak a saját lábamon, és ne futamodjak meg a kihívások elől. Szeretek nyerni, hatalmas ...

Tovább Szólj hozzá

carpe diem művégtag lábatlanságok robotélet

2015. júl 02.

Motiváció minden napra. Hálával.

írta: Rékuuu
Motiváció minden napra. Hálával.

Ezzel a gondolattal keltem föl ma ismét! Micsoda boldogság élni! Soha ehhez fogható szépséget nem tapasztaltam még azelőtt. Hálás vagyok, hogy felkel a nap és hogy én is fel tudok kelni az ágyamból! (Milyen sokan még erre is képtelenek ebben a percben, küldöm a csít feléjük!) Hálás vagyok, hogy van egy ügyes kis műlábikóm, amivel utamra tudok kelni! És milyen zseniális érzés amikor a kiskutyáid ugyanúgy odajönnek üdvözölni a történtek ellenére is minden reggel, mert őszerintük a Gazdi ezután is Gazdi marad. Tanulhatnánk a kutyáinktól. (Mennyire durván hangzik, és milyen igaz.) A képet az egy évvel ezelőtti, a balesetem előtti és utáni felvételekből raktam össze.(update: nagyon furcsa a régi bal lábamat viszontlátni...)

...

Tovább Szólj hozzá

szeretet carpe diem műláb