2015. júl 20.

Reneszánsz

írta: Rékuuu
Reneszánsz

Ma ünneplem az újjászületésem első évfordulóját. Valahogy sokkal fontosabb ez az időpont számomra, mint a rendes születésem napja. Egy éve pontosan ezen a napon, 13:38-kor balesetet szenvedtünk. Aznap is tikkasztó hőség volt, csak úgy, mint ma. Erős belső késztetést érzek arra most, hogy pontosan egy év elteltével számot adjak magamnak arról, hogy milyen célokat sikerült elérnem, honnan indultam és hova tartok. Lássuk, vajon mi az, amit letettem/le fogok tenni az asztalra, mert megérdemeltem egy újabb esélyt az életben maradásra. Nagy vonalakban.

Egy percig nem kételkedtem abban, hogy elvesztem az életem. Egész kicsi koromtól úgy neveltek, hogy megálljak a saját lábamon, és ne futamodjak meg a kihívások elől. Szeretek nyerni, hatalmas ...

Tovább Szólj hozzá

carpe diem művégtag lábatlanságok robotélet

2015. jún 28.

Élő robotemberek?

írta: Rékuuu
Élő robotemberek?

Egyre több olvasómtól kapom a kérdést, hogy mért nem pattanok fel az osztrák vonatra, és veszek részt a CSODAKÍSÉRLETBEN, ami megváltoztathatja az életemet.

Egy érzékelni képes protézis, ami az aggyal van összeköttetésben, és jelzi, ha kavicsra lépek. Mindez először a történelemben, és mellesleg a szomszédban zajlik. Hmmm. Lassan egy éve nem érzek a bal lábammal semmit, csak a fantomfájást, és valóban hiányzik. Olyan kecsegtető, hogy újra visszakaphatnék valami kis szeletet a régi életemből. 

Na de álljunk csak meg. Életemben először tavaly nyáron műtöttek, akkor is életmentő műtét volt, amputációval végződött. Azt a kegyetlen fájdalmat, amit akkor éreztem...Biztos hogy nem kívánom újraélni. Lehet az egy kicsi ...

Tovább Szólj hozzá

technológia bioinformatika művégtag cyborgélet érzékelőláb